Első felvonás (Út a Forma 1-ig) //BEFEJEZETT//

6.

Elképesztően boldogan ültem a Slovakia Ringen, a boxunkban: a rengeteg fejlesztés és az autó szinte teljes áttervezése meghozta a gyümölcsét, ráadásul én erre még egy lapáttal rátettem, azzal, hogy a szabadedzésen elképesztő beállításokat találtunk. Teljesen olyan lett az autó, amilyet szerettem volna, ennek köszönhetően sikerült jóval Fred előtt végeznem az első futamon. Én ötödik, Senna nyolcadik helyen ért célba.

-Ha így folytatjuk, előbb-utóbb tényleg a bajnokságért leszünk harcban. - állapította meg Tomi.
-Főleg, hogy az eddigi három futamon hét különböző ember végzett dobogón, aki pedig kétszer is, annak már van kiesése. -gondolkodtam el- Igazából, az is lehetne még bajnok, akinek eddig pontja sincs.
A következő időmérőre már nem volt sok dolgom, most egy-két apróságot sem módosítottunk, mert a majdnem tökéleteset nincs értelme finomítani, hátha csak elrontanánk. Viszont a hétvége eddigi részén folyton hideg volt, pulóverben is gyakran fáztunk, most viszont végre melegebb lett az idő és a pálya aszfaltja is, ez azért jelentett némi különbséget.

Amikor az időmérő előtt, az elképesztően tágas boxutcában éppen a sisakomat tettem fel, valamit kiszúrtam Senna autóján: a hátsó légterelőjén szinte észrevehetetlenül, de tempó szempontjából fontos változtatásokat hajtottak végre, méghozzá az én ötletem mintájára.
-Tomi? - idegesen fordultam a csapatfőnökünkhöz. -Mióta használhatja Senna az én beállításaimat?
-Nézd, Emma.- sóhajtott, de nem nézett rám.- Ez a csapat érdeke.
-A csapat érdeke?- kérdeztem vissza kétségbeesetten.- Talán inkább mondd meg neki, hogy csináljon saját beállításokat, lehet, hogy nem is lesz gyors az enyémekkel.
-Emma, a klasszikus versenybeállításokat Tibiékkel megcsinálták, de te mást is módosítottál az autón, nem várhatod el a csapattól, hogy...
-Odaadtad a legnagyobb ellenfelemnek a versenybeállításaimat.-közöltem vele hűvösen, ezzel megfordultam, kimentem és egyből az autóba ültem. Annyira ideges voltam, mint azelőtt még soha, amikor Sennával volt valami nézeteltérésünk. Nem először vezettem úgy, hogy ezzel vezettem le a feszültséget: az Anyával történt vitáink után is volt ilyen többször, és Fredre is voltam már mérges ilyenkor, de most... Most nem Fredet utáltam, vagyis nem egyszerűen Fredet, a régi riválisomat a gagyi vitáinkkal együtt, hanem Sennát. Aki képes és a manipulálóképességeit, vagy nem tudom, mit bevetve ellopja a beállításaimat, ami eddig a legnagyobb fegyverem volt ellene. Tudtam, hogy ezzel legyőzhetem, a baj csak az volt, hogy nem csak én tudtam, hanem a csapat is. Úgy éreztem, hogy tudták, hogy én vagyok a gyorsabb, ezért megpróbálják elérni azt, hogy ez megváltozzon, mert a csapattársam neve Senna.

Brutálisan gyors voltam. Őszintén nem gondoltam, hogy képes vagyok ilyen tempóra, teljes mértékben a határon autóztam. Ezzel a kifejezéssel szoktak dobálózni az autóversenyzők, de én most értettem meg a jelentését: nem gondolkodsz. Vagyis de, csak nem tudatosan. Kikapcsol az agyad, nem kúsznak be olyan kis rohadék gondolatok, mint például az, hogy ott repült el egy madár, nem zavar be az, hogy jön egy lassú autó a pályán, aki melegíti a gumikat, csak nyomod a gázt és fékezel, váltasz, látszólag minden tökéletes, de rövid pillanatokra mégis elveszted a kontrollt az autód felett minden kanyarban.

Tudtam, hogy az utolsó kör, amit megtettem, a tőlem telhető legjobb volt, de azt is, hogy ez így nem jó. Nincsen értelme ilyen köröket megtenni, túl veszélyes, ráadásul, ha gyorsabb is, annyival nem, hogy megérje ekkorát kockáztatni. Megfogadtam, hogy nem csinálok ilyet többet, de dobogó szívvel kérdeztem meg Danit, hogy hányadik helyen vagyok.
-Harmadik.
-És Senna?
-Negyedik.
-Mennyivel mentem nála jobbat?
-23 ezreddel. - teljesen ledöbbentem. Ez a kör csak ennyivel gyorsabb? 23 ezred másodperccel? Rendben, azt tudom, hogy ez is teljesen egyértelmű előny, előle rajtolok és ez a lényeg, de őszintén, nagyobb különbségre számítottam. Sokkal.
Egyértelművé vált, hogy ha Sennát le akarom győzni, minden egyes alkalommal a határon kell majd autóznom. Ez több hibát fog kiváltani, de... Majd gyakorlok, megyek több kört szabadedzésen. Nem voltam ilyen típus, inkább pár századdal lassabb körrel, de biztosra mentem, Sennát viszont mindennél jobban le akartam győzni, többet készen voltam kockáztatni érte, mint eddig bármikor, pedig ekkor még nem is tudtam, mi következik a futamon.

Második helyen autóztam, öt autóval mögöttem 10 másodpercen belül, ettől függetlenül ez a pozíció biztosnak tűnt. Senna is ott volt, az ötödik helyen, de abszolút nem jelentett rám veszélyt, sőt, segített is az előtte haladók támadásával. Magától értetődő volt, hogy én a pályán maradok, és amint valaki kiáll, megyek egy nagyon gyors kört, és aztán cserélek én is kereket. Ez erre az esetre így is volt megbeszélve, hiszen ez a legkevésbé kockázatos stratégia: ha kiállnék, megelőzhetnének a boxban, ezért is lepődtem meg annyira, amikor a tervezettnél korábban szólalt meg a fejemben Dani.
-Oké, most. - ez jelentette a boxkiállást.
-Miért? -kérdeztem vissza idegesen.
-Átszámoltuk, hidd el, jó lesz így.
Tehát kiálltam, és négy kör múlva a nyolcadik helyen voltam, nem kis lemaradással. Csodálkoztam, de nem voltam ideges (a körülményekhez képest), megkérdeztem Danitól, hogy mi történik.
-Elszámoltuk, ne haragudj. Nyomd, hozd ki ebből a helyzetből a legjobbat.
Csalódottam sóhajtottam, amikor eszembe jutott valami. Túlzottan gyanús volt az, hogy ennyire elszámoljanak egy látszólag egyértelmű stratégiát.
-Senna hányadik?
-Harmadik.
Szóval valóban innen fújt a szél, ezért kellett előbb kiállnom, hogy Fred előbbre kerüljön.
-Elszámoltátok, persze.

Legszívesebben felordítottam volna, de eldöntöttem, hogy majd futam után ráér idegeskedni, és ha lehet, még az időmérősnél is idegesebben folytattam a versenyt. A célom nem változott: nyomni a gázt, minél több pozíciót javítani, de ez nem én voltam. Én nem a rossz stratégiából kockáztatással legtöbbet kihozó típus vagyok, aki csak nyomja a gázt amennyire lehet. Utáltam ezt a versenyt, mert Senna helyén voltam, és... Senna-stílusban versenyeztem.

Utáltam nézni, ahogy Senna az én pozíciómat ellopva a dobogón ünnepelt, a boxban a bulit pedig még rosszabb volt látni. Senki nem foglalkozott velem, pedig ötödik lettem, ami nem rossz, még Csabáék is Sennának gratuláltak előbb. Martin adott egy pacsit, de ennyi.
-Mi a bajod, Gáli? - ereszkedett le hozzám a nagyságos dobogós helyezett.
-Gondolkodj rajta, szerinted mi? - Semmi kedvem nem volt vele veszekedni, de ahogy újra beszélni kezdett, felment a vérnyomásom.
-Hát, talán nem tudsz veszíteni.
-Nem tudok veszíteni? Oké, egy: nem vesztettem, ez a negyedik futam volt és három ponttal vagy előttem, kettő: ezt is úgy, hogy még a versenybeállításaimat is elloptad, arról nem is beszélve, hogy a csapat az én stratégiámmal elém rakott téged, szóval akár meg is köszönhetnéd, vagy legalább meghúzhatnád magad a seggfejeskedés helyett!

Idegesen fordítottam neki hátat, és elindultam kiszellőztetni a fejem. Rengeteg gondolat kavargott bennem, a legtöbb azzal volt kapcsolatos, hogy hogyan fogom legyőzni Sennát. Ó, mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem így hívnák! Vagy, ha Brazíliában maradtak volna ahelyett, hogy Magyarországra költöznek. Senna édesanyja magyar volt, ezért döntöttek így, de mi lenne, ha nem így lett volna? Többszörös Európa-bajnok kartos lennék és valószínűleg lenne egy dobogós helyezésem Forma 4-ben, de ki tudja, lehet, hogy győzelmem is. Vagy mi lenne, ha én élnék máshol? Ki tudja, Apa lehet, hogy Magyarország egy másik részén lakik, vagy talán Franciaországban, egy másik pályához közel, lehet, hogy ha őt ismerném, nem is lennénk csapattársak.

Aggasztott, hogy mennyire felhúztam magam a versenyen is miatta. Ha óvatosabban vezetek, talán lassabb lettem volna eleinte, de későbbre jobb állapotban maradtak volna a gumik, és talán meg tudtam volna előzni még valakit. Nem veszíthetem el a fejem Senna miatt: már most ezer terv volt a fejemben, hogy hogyan győzzem le őt, de megállapítottam azt is, hogy nem biztos, hogy sikerül. És, hogyha nem sikerül, valószínűleg nem változtatja majd meg a karrierem folytatását: valószínűleg így se, úgy se fogok tudni sokáig versenyezni, de amíg megtehetem, szeretném kihasználni a lehetőségeimet. Most itt a lehetőség Senna legyőzésére, és nem lenne jó elszalasztani.