Első felvonás (Út a Forma 1-ig) //BEFEJEZETT//

15.2

Kishíján leejtettem a telefont, amikor megláttam a telefonomon, hogy kitől jött emailem. Elsőre nem is sikerült rányomnom, annyira remegett a kezem, aztán háromszor is végig kellett olvasnom, hogy felfogjam: a Red Bull versenyzői akadémiája kínál nekem helyet.

A négy, gyárinak mondható Forma 1-es csapaté (Renault, Mercedes, Ferrari és Red Bull, igaz, ez utóbbi nem gyári csapat, de a versenyzői akadémiájukból került ki például a most négyszeres bajnok Sebastian Vettel) volt a négy nagy versenyzői akadémia: ezek fiatal pilótáknak segítettek a Forma 3-on és a GP2-n keresztül fejlődni és Forma 1-es üléshez jutni. Borzasztó nehéz volt bekerülni és bennt maradni ennél is nehezebb, az már önmagában, hogy írtak nekem egy emailt, óriási dolognak számított, főleg úgy, hogy nem én írtam nekik először. Sosem lett volna bátorságom.

Ők még nem tudták, hogy Prost a nagyapám, sőt, igazából senki sem tudta még. Szerettem volna ezt a nevet használni, Anyáéknak pedig mára sikerült ezt elintézni. Úgy beszéltük meg, hogy a közösségi oldalakra fogjuk kiírni a sztori nyilvánosság számára kicsit szépített verzióját, hogy például ne Anya tűnjön ellenségnek.
Most továbbra is kissé sokkos állapotban nyomtam Papa kezébe a telefonomat, hogy tájékozódjon a helyzetről. Miután ő is többször is átfutotta az emailt, mosolyogva nézett rám.
-Először is gratulálok...-Erre én is elmosolyodtam, de nem folytatta, úgyhogy kérdőn néztem rá.
-Most... Mi lesz?
-Emma, ez... Nagyon nagy lehetőség. A Red Bull akadémiájából tudsz a legnagyobb eséllyel a Forma 1-be kerülni, ráadásul ez egy nagyon emberbarát szerződés abból a szempontból, hogy pénzügyileg is bőven megoldható, szóval én nem gondolkodnék a helyedben.
Egy pillanatig csendben maradtam. Az az igazság, hogy arra számítottam, hogy a Renault fog nekem esélyt adni, mihelyst kiderül a nevem, de azért... Ez tényleg nem semmi ajánlat.
-Igen, de... Nem is tudják, hogy...
-Igen, nem időzítettek túl jól.-Értett egyet Papa.-Biztos vagyok benne, hogy ha kikerül a sztorid, két órán belül konkrét szerződést ajánl fel a Renault akadémia. Én is együttműködésben állok a márkával...
Elmosolyodtam a megfogalmazáson.
-Imádom a Formula E-t-utaltam a teljesen elektromos formaautós sorozatra, ahol ő volt a Renault e.dams csapat vezetője.
-Én is.-válaszolt gyorsan Papa, aztán folytatta a mondanivalóját.-Szóval, elképesztő gyors vagy, és gondolom nem tetszik, hogy ezek miatt kapnál lehetőséget, de... francia, Prost a neved, ráadásul lány vagy, és ez marketing szempontból is tök jó nekik. Szuper csapat a Renault, de Emma, csak miattam ne várj rájuk. A Red Bull akadémiájából van a legnagyobb esélyed, tekintve, hogy van egy kvázi juniorcsapatuk a Forma 1-ben, de ha nem jutsz végül lehetőséghez velük, viszont végigjárod a betétfutamokat, eredményeket szerzel velük... Akkor is van rá esély, hogy leigazol később egy másik csapat, akár a Renault, de a Toro Rossonál vagy onnan a Red Bullnál soha nem fogsz Renault akadémistaként Forma 1-es ülést kapni.
-Jogos-állapítottam meg,-de... Most... Szóval, amíg nem látják meg a sztorit, addig ne válaszoljak nekik?
-Figyelj, öt perc, kirakjuk, és látni fogják. Csak egyszer gondold még át előtte. Biztosan ezt szeretnéd?

Úgy éreztem, hogy soha nem leszek száz százalékig biztos benne, de... Mit veszíthetek? Még senki nem tudja, de valószínűleg napokon belül, főleg, ha sikerül megszereznem a Forma 4 bajnoki címét, én leszek az egyik legkeresettebb emberke a fiatal pilóta-piacon. Ha nem jönnek ki jól a dolgok a Red Bull juniorjaként, az sem feltétlenül végezné ki a karrierem. Abban is igaza volt Papának, hogy a királykategóriába gyári csapatként idén visszatérő Renaultnak borzasztóan jól jönne egy fiatal francia, aki gyors, eladható és a csapattal együtt emelkedhetne fel... Minden szerénységet félretéve úgy éreztem, hogy ha nem is világszinten, de a franciák közül nagy esélyem lesz a korosztályos top 5-be kerülni talán Pierre Gasly, Antoine Hubert és Esteban Ocon társaságában a szezon végeztével. Ez a Renaulthoz jó ajánlólevél, ráadásul borzasztó jó lenne Papával kvázi egy csapathoz tartozni, de... Nem szalaszthatom el a Red Bull által felkínált lehetőséget.

-Igen, biztosan-válaszoltam meg a kérdését végül.
Ezután előadtuk az ötletet Anyának, akin látszott, hogy próbál nagyon lelkesnek mutatkozni, sőt, még végig is olvasta a gyönyörű emailt, amit a Red Bullnak írtunk válaszként.
-Szerintem jó lesz-mondta a helyesírási hibák kijavítása után Anya. Óriási segítség volt, hogy nem kellett szótárokat használnom a hivatalos emaileknél, mert Anya nagyon jól tudott angolul.-Már csak alá kell írnod, nem lehet így vége egy emailnek...
Nyeltem egyet, pár másodpercig bámultam a képernyőt, aztán odaírtam az aláírás helyére a nevem. Emma Prost.
Igazából nem hangzott rosszul, eddig egyetlen egyszer mondtam ki hangosan, az is akkor történt, amikor teljesen egyedül voltam egy szobában, és elképzeltem, ahogy ezen a néven mutatkozok be valakinek.

Nem telt el fél óra a sztori kikerülésétől kezdve, a legelső meglepetés már be is következett: Fred Senna idejött és becsengetett az ajtón, aztán amikor kimentem beengedni, letámadott.
-Luxus ám előre elmondani a dolgokat, Prost! Nem tudok rólad semmit, nem is kommunikálunk...
-Fred, nyugi! Egyrészt, te kezdted ezt, hogy nem szólsz hozzám, és nem beszélünk soha, miért pont most...
-De ez rám tartozik. A legnagyobb riválisom nagypapája az én apukám nagybátyjának a legnagyobb riválisa volt, és lehet, hogy jogos lett volna, hogy ne az Instagramról tudjam meg, az utolsó pillanatban...
-Fred, én is most tudtam meg a héten, hidd el, hogy nem titkolózni akartam...
-Ezen a héten tudtad meg? Tényleg nem tudtál róla?
-Hát... Igen, vagyis...
-De Prost tudta, nem?
-Ő is a hétvégén tudta meg, Imolában. Valahogy megismerte Anya nevét, aztán felhívta.

-Akkor ez nem kamu?-nézett rám döbbenten.
-Mi... Miért lenne kamu?
-Azért ez egy egész abszurd szituáció. Plusz, az, hogy te tudtad, hogy Prost a neved, az magyarázatot jelentett volna arra, hogy miért utálsz.
-Én nem... Nem tudtam, tényleg. De nem utállak, csak nem tudunk normálisan kommunikálni, mert mindig meg vagy sértődve.
-Nem vagyok.
-Értem.-Bólintottam. Úgy döntöttem, ezen semmi értelme összeveszni.
-Egyébként az valós ok, hogy te Prost vagy, én meg Senna. Nem véletlen, hogy ők sem jöttek ki jól, és mi sem.

Én sem tartottam véletlennek. Valószínűleg Ayrton Senna is Fredhez hasonlóan érdekes életszemlélettel rendelkezett, ami hosszú távon elviselhetetlen. Teljesen mindegy, hogy Prostnak hívják az embert, vagy nem, akkor is elviselhetetlen.
-De ha a héten tudtad is meg... El kellett volna mondanod.
-Fred, úgy csinálsz, mintha valami bűnt követtem volna el. Egyszer sem hívtál fel, ha beszéltünk volna, akkor elmondom, érted?
-Ez nem kifogás, honnan tudhattam volna, hogy valami ilyesmi történt?
-Fred, ne vitatkozzunk ezen, légyszi!
-Én is elmondom most, hogy a Ferrari Akadémiájának a tagja leszek hamarosan...
-Én meg a Red Bullénak-vágtam közbe.-Januártól.
-Igen? És mit titkoltál még? A végén kiderül, hogy...
-Senna!-Vágtam közbe gyorsan, nem voltam kíváncsi arra, hogy milyen példát akart felhozni.
-Prost.-Húzta gúnyos mosolyra a száját, aztán teljesen váratlanul elköszönt és elhajtott a motorjával.