Első felvonás (Út a Forma 1-ig) //BEFEJEZETT//

2.

-Nekem megcsinálja Lili- vontam meg a vállam. - Osztálytársunk, tudjátok, ő jól rajzol.
A pályáról hazajövet az eső miatt jött be hozzánk Fred és Luki, akik már indulni készültek, de előtte még megbeszéltük azt, hogy az egy hét múlva rajtoló saját szezonunkra ki hogyan csinálja meg a sisakfestését. Kaptunk hozzá speciális festéket, ecsetet, lakkot, mindent, csakhogy először ötletünk se volt, ki csinálja meg. Luki tesója, Szandi jól rajzolt, ő azt mondta, hogy Lukiét és Sennáét megcsinálja, ha nincsenek extra igényeik, és nem voltak. Luki keresett egy egyszerű, de nagyszerű dizájnt, Senna pedig természetesen tipikus brazil zászlósat szeretett volna, amilyet Ayrton Senna is használt mindig. Mi, Martinnal Lilit, az egyik osztálytársamat kértük meg, aki teljesen lázba jött az ötlet hallatán, úgyhogy tegnap el is vittük neki a szponzormatricákkal és festékekkel együtt. Azt mondta, keddre készen lesz, úgyhogy tökéletes volt az időzítés.

Amikor Luki és Senna elköszöntek, Anya kezdett el faggatózni.
-Akkor csütörtökön indultok és jövő kedden értek haza, igaz?
Martinnal összenéztünk: tudtuk, hogy kifejezetten ügyesen kell válaszolgatnunk ahhoz, hogy ne torkolljon vitába ez a beszélgetés, de már megvolt a kifejlesztett taktikánk ezekre az esetekre.
-Igen- sóhajtottam lemondóan.
-Nem fogod tudni bepótolni az iskolai dolgokat- Ez már csak nekem szólt. Martin lemondóan sóhajtott, én pedig az ajkamba haraptam, mielőtt válaszolok, pedig egyértelműen igazságtalan volt. Martin ugyanannyit fog hiányozni.
-De igen, Anya. Panna vagy Dávid mindent el fognak küldeni, és ha nem értek valamit, el is magyarázzák biztosan. Én is segítettem, amikor sítáborban voltak.
-Hát jó-közben kivette a sütőből a melegszendvicses tepsit. -Tudod már, hoyg milyen faktot választasz? Ki kellene találnod, hogy milyen egytemre készülsz, hogy figyelembe vehesd, hogy ott mit fogadnak el... Ugye, jól sejtem, hogy ötleted sincs?
-Egyetemet még nem tudok, de... Fizika meg tesi faktra gondoltam-jegyeztem meg, csevegő hangon.
-Csodás, biztos hasznos lesz-mosolyodott el gúnyosan-, a versenyzéshez. A továbbtanuláshoz biztosan nem.
-Ki tudja, lehet, hogy még akkor is versenyezni fogok-állapítottam meg türelmemet vesztve, de nem hagytam időt, hogy közbeszóljon, folytattam is.-Ez érdekel, ebben vagyok jó és ezt szeretném csinálni. Ha meg nem sikerül, mert nulla segítséggel azért nehéz boldogulni, fizikaérettségivel elmegyek valami mérnökire ahova felvesznek, mert továbbtanulási szempontból sem nagyon tudok másra gondolni. Jó jegyeim vannak, biztos felvesznek valahova, megjelölök mindent.
-Nagyszerű, józan észen alapuló terv-továbbra sem volt kevesebb gúny a hangjában, én pedig végre összeszedtem a bátorságomat, hogy feltegyem a kérdést.
-Anya, mi a baj? Miért ellenzed ennyire?
-Azért ellenzem, Gáli Emma, mert nem akarom elveszteni a gyerekemet egy hülye sport miatt! Te nem látod magad értelmetlenül háromszázzal száguldani a hasonlóan őrült "ellenfeleiddel" együtt, nekem viszont ez borzasztó!
- Nem fogsz elveszíteni-szóltam közbe.-A vezetési stílusom az óvatosságon alapul, mivel én sem szándékozok balesetet szenvedni. Mindenki sokkal agresszívabban vezet nálam, Senna rendszeresen be is szól emiatt, és hidd el, ha veszélyesek a körülmények, én vagyok a legelső, aki lassít.
-Fantasztikus. Ennek ellenére másról sem beszélsz, csak a versenyzésről! Miért kell olyannak lenned, mint....
-Mint? - követtem a konyhába, ahonnan tányérokat hozott ki az evéshez. -Mint Apa, igaz?

Ezzel kihúztam a gyufát. Anya soha nem beszélt Apáról, még a nevét sem tudtam, hiszen Anya nevét használtam, sőt, arról sem tudtam, hogy él-e még. Külsőre egyáltalán nem hasonlítottam Anyára, úgyhogy valószínűsítettem, hogy alacsony termetemet, göndör, sötétbarna hajamat és karakteres arcvonásaimat Apától örököltem. Martin úgy gondolta, hogy szerinte már meghalt, ha élne, biztosan tudnék róla, de én biztos voltam benne, hogy ha ő nem is, rokonom biztos van az ő oldaláról. Nem tudhattam persze, de lehetetlen, hogy senki se éljen egy családból. Ez alapból is egy idegesítő dolog, de lényegesen kevesebb problémám lenne vele, ha nem az összes vitánknak az lett volna a vége, hogy ,,Miért kell olyannak lenned, mint...“. Tudtam, hogy ez Apára utal, de eddig sosem mondtam ki.
-Honnan is tudnád, miről beszélsz! - sóhajtott Anya.
-Nem, nem tudom, mert titkolod! Mondd el, hogy Apa személye miért indokolja azt, hogy ne versenyezzek.
-Figyelj, Emma. Igaz, hogy rohadtul nem tetszik nekem, amit csinálsz-nézett rám fenyegetően-, de nem mondtam rá nemet soha. Finanszíroztam a felszereléseid, az utazásaid, a speciális kajáid, cipeltelek téged ide-oda, de ez nem lesz mindig így! Biztosan szuper lesz a Forma 4-ben hülyéskedni, de igazi karriered úgysem lehet majd, úgyhogy jó lenne tanulni is, és fel kellene fognod, hogy ez neked fontos, mert esélyed sincs befutni úgy, hogy ott van melletted egy olyan versenyző, mint Senna!