Első felvonás (Út a Forma 1-ig) //BEFEJEZETT//

5.

-Szerintem a hűtőrendszer sem az igazi, nem tudok három versenykört sem menni hűtés nélkül. - közöltem az információt Norbiékkal.
-Oké, akkor holnap megnézzük azt. - mondta Csaba. - Tudsz jönni holnap, ugye?
-Fél öt körül igen, előtte nem nagyon...- elmosolyodtam. - Gokartban volt egy visszatérő ellenfelünk, Ciara Santos. Amerikába költözött, de most itt nyaralnak Európában, átutaznak Sárváron és mondta, hogy találkozzunk.
-Oké. - bólintott Dani. -Így is többet segítesz, mint bármelyik akármilyen tapasztalt pilóta eddig, úgyhogy az, hogy fél órával később jössz egy nap, nem hinném, hogy tragédia lesz.

Elmosolyodtam, de igaza volt. Már több, mint egy hét eltelt azóta, hogy hazaértünk az Euroringről, de azóta vasárnap kivételével minden nap teszteltünk. Már átszerveztük a fékrendszert és könnyebbé is tettük az autót, ami azért nem kevés pénzbe került, de Krisznek mondtuk, hogy ha ebben a három hétben költhetünk sokat, a bajnoki címért fogunk harcolni. Szerencsére egyből beleegyezett, úgyhogy bele is vágtunk, suli után minden délutánt a Ringen töltöttem, többet, mint bármelyik másik pilóta: Fred minden másnap jött, Martinék pedig a csapattal is csak minden másnap teszteltek, mivel nekik eleve kevesebb pénz állt rendelkezésükre. Egyre jobban megértettem az autó működését, Norbiék segítségével lassan odáig jutottunk, hogy szinte annyit tudok az autómról, mint ők, pedig ők tervezték. Örültem, hogy elismerik, hogy jól mennek nekem a technikai dolgok, mert kezdtem egyre jobban élvezni azt, ahogy beleássuk magunkat az autó működésének a részleteibe, és minden nappal egyre gyorsabb vagy hozzám igazított lett.

Nem csak az autófejlesztés, hanem közösség szempontjából is jót tett nekünk ez az időszak, ami különösen akkor látszott, amikor vasárnap kivételesen kihagytuk a tesztet, viszont mindannyian a pályán voltunk és Forma 1-et néztünk. A mi és Martinék mérnökei is velünk tartottak, rengetegen voltunk Tomi irodájában, hiszen az új Pannónia Ringen dolgozókat is Rosberg pártjára kellett állítanunk.
-De akkor miért nem mérnök leszel?- Tibi, Martin egyik mérnöke (azt hiszem, a teljesítményért felelős) tette fel ezt a kérdést, miután Dani áradozott neki az ötleteimről. Ezen én is gondolkodtam már, hiszen sokkal logikusabb lenne. Közel sem lenne szükségem ennyi pénzre, ráadásul az egyetemet Anya is támogatná, nem kellene hetente összevesznem vele, és kényelmesebb is lenne.

Percekig haboztam és gondolkodtam, mire megfogalmaztam a választ, azt hittem, már rég elfelejtette a kérdést, de azért kimondtam:
-Mert annyira jó érzés az, amikor egy fejlesztés után beülök az autóba, és érzem, hogy mennyire gyors lett. Szeretek versenyezni, azt hiszem.

....

-Én az Indy Car egyik betétfutamán veszek részt, és imádom. Azt hiszem, sokkal több versenyből áll, mint a tiétek. - Ciara mindig ilyen volt, csak beszélt, beszélt és beszélt. - Mit is mondtál, mennyi futam?
-Hét dupla hétvége, tehát tizennégy.
Bólintott, és majdnem újra belevágott az ötperces monológba, amikor meglátta a várat.
-Az… a Sárvári vár! Imádom a történelmet.
Döbbenten néztem rá, nem gondoltam, hogy valaki, aki portugál, hallott erről a várról, ahol még csak különösebb csaták sem folytak.
-Hát, én nem imádom a történelmet. Ma írtunk egy témazárót, ami szörnyen sikerült.
-Mennyire? - nevetett fel.
-Hidd el, nagyon. - megráztam a fejem- Pedig nem vagyok rossz tanuló, tényleg!
-Csak töriből.
-Igen, töriből, de az sem tragédia általában.
-Hogyhogy rendesen csinálod a sulit, és nem vagy magantanuló?
-Anya sose menne bele-ráztam meg a fejem.-De nem is baj, elvagyok én itt a gimiben.
-Emma-nézett rám hirtelen kiskutyaszemekkel.- Menjünk be a várba!
-Oké, felőlem-vontam meg a vállam.
Végigsétáltunk a várhídon, aztán bent Ciara a legkisebb részletekbe menően végignézett mindent, pedig a legnagyobb rész tényleg nem volt érdekes. Sosem hittem volna, hogy ilyet mondok, de szerencsére szembejött Fred, ami megmentett az egész délutános várnéző túrától: Ciara egy pillanat alatt elfelejtette a történelmi érdeklődését és boldogan ugrott csapattársam nyakába.
-Szia, Ciara!- mosolyodott el Fred.- Mit csináltok?
-Nézegetjük a... Boltíveket? - Ciara nem, de Fred észrevette a gúnyt a hangomban, úgyhogy gyorsan kimentett, amin csodálkoztam, azt hittem, itt hagy engem szenvedni.
-Egy óra van, ha elindulunk, még belefér a fagyi. - kacsintott rám. - Ciara, Sárváron van a világ legfinomabb fagyizója, ezt nem hagynám ki a helyedben!

Szerencsére portugál barátnőnknek tetszett az ötlet. Még a hídról kihajolva benézett a bástya belsejébe, aztán közölte, hogy mehetünk. Fred végigmérte, de nem úgy, ahogy egy régi ismerőst szokás, hanem úgy, ahogy egy srác egy lányt, és ez érdekes módon egyből feltűnt nekem. Egyből Fred karjára csaptam.
-Mi van? - sziszegte nekem.
-Ne nézz rá így! - sziszegtem vissza.
-Miért ne? – hatalmas, gonosz vigyorra húzódott a szája. - Talán azt hiszed, szebbnek tartom nálad? Ki tudja, lehet jogos...
-Mit suttogtok? - kérdezte Ciara, úgyhogy megráztuk a fejünket és tovább mentünk.
Nem érdekelt Fred ökörködése, de őszintén, biztos voltam benne, hogy szebbnek tartja nálam, mert jogos is. Vékony volt, de nem olyan szerencsétlenül vékony, ahogy én, hanem nőies alakja volt, ráadásul magasabb is volt nálam, nem sokkal, de pont annyival, hogy észrevehető legyen a különbség. Az én, inkább fehérre hasonlító bőrömmel ellentétben gyönyörű, kreol bőre volt csillogóan zöld szemekkel és fekete, hullámos hajjal. Az enyém barna volt és göndör, de nem szép göndör, hanem inkább szénabogjára hasonlító. Ciara arcvonásai lágyak voltak, míg nekem állkapcsom és szemöldököm vonala talán túlzottan is karakteres volt, kicsit túlméretezett orromról nem is beszélve. Eddig nem nagyon tapasztaltam, hogy ez zavarna, hiszen ennek ellenére tudtam, hogy nem vagyok csúnya, és most nem hatott meg különösebben, főleg, hogy Fred Senna szájából hangzott el a kritika. Ráadásul tapasztalat, hogy neki nincs jó szeme: a zöld sisakomat is kéknek látta.

-Tényleg iszonyú jó volt ez a fagyi. - állapította meg Ciara.
-Örülök, hogy ízlett. - mosolygott Fred, aki természetesen nem engedte meg, hogy fizessünk.
-Jó volt találkozni veletek. - mosolygott a portugál lány az autójuk mellett. Ebben egyetértettünk, nekem is jól esett felidézni az egymás elleni gokartversenyeinket, onnantól kezdve, amikor alig tudtunk angolul odáig, hogy kiderült, hogy amerikába fog költözni. Már nem bántam, hogy itthagyott lányként, ez talán egy olyan fegyver, amit be tudok vetni Senna elképsztő népszerűsége ellen a csapatnál.
Elköszöntünk Ciarától, aztán Fred rám nézett.
-Elmegyünk moziba? Most mutatnak be egy.…
-Ne haragudj, Fred- ráztam meg a fejem-, de most megyek a pályára tesztelni. Talán majd máskor.
-Ja, tesztelni, értem. - bólintott. - Akkor majd máskor.

Végül soha nem mentünk el moziba.