Első felvonás (Út a Forma 1-ig) //BEFEJEZETT//

18.

Elképzelni sem lehet, mennyire vártam az utolsó versenyhétvégét, és ez mind semmi ahhoz képest, hogy mennyire izgultam a Prost családdal való találkozás előtt. Anya nem jött el, ő úgy gondolta, még nem áll készen erre, én viszont már alig vártam. Ennek ellenére, amikor Svájcban, Papával álltam a házuk előtt, még a térdem is remegett. Megbeszéltük, hogy egész nyugodtan szólítsam a nagymamámat Mamának elsőre, nem kell zavarban lennem e miatt, de természetesen ez lehetetlennek tűnt. A kíváncsiságom egyből elszállt és csak remélni tudtam, hogy hamar átesünk a kínos részeken.

-Szervusztok! - köszönt boldog mosollyal az idősödő, de ehhez képest jó formában lévő nő: Anne-Marie Prost, a nagymamám. Zavartan köszöntem, de kellemes meglepetésként ért a fogadtatás. Mindenki elképesztően kedves volt, így a kínos csend nagyon hamar feloldódott.
Nagyi és Papa mellett a két fiuk, Sacha és Nicolas volt jelen: Nico autóversenyző, neki a felesége, Delphine, és az egyéves kisfiuk, Kimi is itt volt. Sacha felesége, Gaia nem ért rá, ami Delphine szerint nem volt baj, mivel egy kicsit túlzottan udvariatlannak tartotta a fiatal lányt, és úgy gondolta, csak a fesztültséget szította volna. Persze ezt Sacha háta mögött árulta el nekem.

Egyébként Nicoval nagyon sokat beszélgettem, főleg autókról, természetesen. Ő a Formula E-ben versenyez a Renault e.dams csapatánál, de egyelőre nem úgy alakul neki ez a szezon, ahogy várta. Ebéd közben inkább csak bemutatkozás-szinten beszélgettünk, már amennyire beszélgettük: nem is emlékszem, mikor ettem ennyit utoljára nemhogy ebédre, de egy egész nap alatt. Minden isteni volt, most értettem meg igazán Luki sztorijait, amikben arról volt szó, hogy a nagymamájánál mennyit lehet enni.

Ebéd után, miután Delphine lefektette Kimit, kezdődött el az igazán érdekes beszélgetés: Nico és Sacha meséltek nekem Apáról. Ő volt a legidősebb a három fiú közül, és a leginkább tehetséges autóversenyző, mindezekkel együtt ő hasonlított a legkevésbé Papára. Utálta, hogy mindig ,,Alain Prost fiaként" azonosították be, és nagyon szerették egymást Anyával. Sacha óvatosan megállapította, hogy nem igazán hasonlítok rá az alapján, amit eddig hallott rólam, erre Nico azzal felelt, hogy de igen, azért biztos van, amiben hasonlítunk, és különben is, külsőre hasonlítok rá, csak abban nem, hogy alacsony vagyok. Úgy éreztem, hogy ezzel csak vígasztalni akart, viszont, hogy őszinte legyek... Persze, szerettem volna rá hasonlítani, de azt hiszem, ezt nem tudják ők sem pár óra ismeretség alapján megállapítani, szóval nem igazán vettem a szívemre a legfiatalabb Prost fiú megállapítását. Azt is megtudtam róla, hogy folyamatosan ugratta Nicot és Sachat, de nagyon jó testvérek voltak, és Tom Cruise rajongó volt, velük együtt.
-Tom Cruise rajongók voltatok? - kérdeztem elvigyorodva.
-Még mindig azok vagyunk. - húzta ki magát Sacha nevetve. - Az új Mission: Impossible zseniális lett, eddig messze a legjobb.
-Nem, szerintem a negyedik jobb ennél. - rázta a fejét Nico.
-Szerintem is az ötödik a legjobb. - bólogattam lelkesen. -Mi Martinnal egyszer Mission: Impossible maratont tartottunk... A nyaralás első napján. Ha lehet, akkor még jobban felhúztuk vele Anyát, mint amilyen mérges eredetileg volt.
-Miért volt mérges? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Delphine.
-Mert közöltem, hogy a nyaralás utolsó napján elmegyek tesztre a Paul Ricardra. Nem akart elengedni, de megmondtam, hogy kötelez a szerződés.
-Ami nem volt igaz. - mutatott rá Papa mosolyogva.
-A cél szentesíti az eszközt. - vontam vállat bűnbánóan.

El sem hittem, hogy itt ülök a nagyszüleimmel és a nagybátyáimmal, és franciául beszélgetek velünk Tom Cruise-os filmekről: mindig is reménykedtem benne, hogy valami hasonló be fog következni, de egyre kevésbé hittem ebben. És most, hogy megvalósult, annyira természetesnek tűnt az egész, mintha egész életemben ismertem volna őket. Nézegettük régi családi fényképeiket is, amiken szerepelt Apa. Az összesen vidámnak és felszabadultnak tűnt, kivéve azon a néhányon, ahol gokart vagy versenyautó volt mellette: azokon lerítt róla, hogy vezetni szeretne, nem fényképeszkedni.
-És a tesód? - kérdezte Nico. - Tudom, hogy ő is versenyez, de milyen a kapcsolatotok?
-Nagyon jó. - nevettem. - Egyébként megbízott engem, hogy kérjek neki tőled aláírást, mert neked szurkol Formula E-ben. De tényleg, nagyon vicces szokott lenni, hogy ha nem is tudjuk nézni a futamot, ő az első, aki küldi a fan boostot.
Nico hozott is gyorsan egy baseball sapkát, és aláírta.
-Köszi! - mosolyogtam rá.
-Nagyon szívesen. - legyintett.

A falon észrevettem egy fényképet, amin Papa és Ayrton Senna voltak: elmosolyodtam annak láttán, hogy mennyire hasonlít rá Fred. Elképzeltem, milyen lehetett a Forma 1-nek abban az őrült időszakában a mindenki által istenített Senna ellen küzdeni, és milyen lehetett látni a halálát... Beleborzongtam. Aztán elképzeltem, milyen lesz Fred ellen, és arra gondoltam, hogy nem baj, ha nehéz lesz, nem baj, ha ugyanaz lesz a sorsom, mint Papának, azaz mindenki köcsögnek fog beállítani az istenített Senna mellett. Nekem nem az a célom, hogy közkedvenc legyek, hanem az, hogy világbajnok.
- Mire gondolsz? - nézett rám Delphine.
- Sennára. Mármint Fred Sennára. - magyarázkodtam.
-Na, a te sztoridban ez a... Nem is tudom. Slusszpoén? - állapította meg Nico. - Talán inkább pech, hogy a megszámlálhatatlanul sok junior pilóta közül pont Fred Senna lett a csapattársad. Ez teljesen hihetetlen, és tuti, hogy most sokáig ez lesz a téma az autósportban.

Nico, Sacha és Anne-Marie Prost természetesen léteznek, az egyedüli Prost-családtagok, akiket én találtam ki Lucas, Emma édesapja és Emma:)