𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |

» 2.fejezet «

A lábaim átkarolva próbáltam melegen tartani magam miközben össze-vissza pillantgattam, hátha meglátom Virágot. A fejembe eddigre már százszor leszidtam magam amiatt, hogy ilyen hülye voltam és bele mentem a koncertbe.
Vissza nem szívesen mentem az épületbe, így csak reménykedtem, hogy Virág még vissza tér.

Remegő kezeim össze szorítottam és próbáltam meleg levegőt fújni rájuk, de esélytelen volt. Az út másik végén pedig megjelent egy lányokból és fiúkból álló másik banda.
Nem tűntek annyira kedvesnek, így csak jobban összébb húztam magam. Mély levegőt vettem majd lehunytam a szemem és lehajtottam a térdemre a fejem.

- Hé - érintette meg hirtelen valaki a vállam.

Ijedten ugrottam fel és löktem el az 'idegent' aki fölöttem állt.

- Juj, bocsi Zsolti - sóhajtottam majd megnyugodva közelebb léptem hozzá és átkaroltam. - Annyira sajnálom - motyogtam miközben a sírhatnék szélén álltam.

- Semmi baj, hé, nyugi - simított végig a hátamon. - Minden rendben mostmár - suttogta.

- Ren, minden oké? - hallottam meg Ricsi hangját is.

- Igen - tekintettem fel rá miközben még mindig Zsolti kezei közt voltam.

Ricsi csak megértően bólintott majd mielőtt még bármit mondhattam volna, egyszerűen azzal a mondattal itthagyott minket, hogy megkeresi Virágot.
Zsolti belement, de én nem tartottam jó ötletnek. Mi van ha valami történik Ricsivel? Talán Virág is bajban lehet?

- Héj, jól vagy? - nyúlt az állam alá Zsolti.

- Persze - motyogtam majd újfent magamhoz öleltem.

Az arcom a vállába fúrtam és így lélegeztem be az illatát. Furcsa volt. A citrom keveredett az eperrel és a csoki jellegzetes illatával.

- Honnan jöttél te? Biztos a buliból? - kérdeztem nevetve miközben még mindig könnyeztem.

- Igen, bocsi amúgy a szagom miatt - szólt ő is nevetve. - Andris és Robi nem éppen szerettek ezen az éjjel - tolt el egy kissé magától.

- Engem nem zavar, amúgy jó volt a buli? - kérdeztem halvány mosollyal az arcomon.

Kérdésem láthatóan meglephette, mert az arcára kiült a döbbenet.

- Igen, mondhatjuk - nevetett halkabban. - Bár hiányzott valami - nézett mélyen a szemembe.

Mielőtt még bármit mondhattam volna lassan közelebb hajolt hozzám és ajkait az ajkaimra tapasztotta. Kezeit lassan a derekamról a nyakamra csúsztatta majd a hajamba túrt. Bátrabb lett.....

.....
Remélem tetszik!

bocsi, hogy ilyen sokáig tartott és, hogy ilyen rövid lett a rész. Azért remélem tetszeni fog ez a történet.

by: Janka