𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |

» 9.fejezet «

A számat rágva álltam a nagy ajtó előtt majd Zsoltira tekintettem.

- Muszáj ezt? - kérdeztem félénken.

Zsolti letekintett rám majd bólintott. Ő gyorsan belépett az ajtón, majd mielőtt még leléphettem volna behúzott és a terem egy sarkába vezetett.

- Jó lesz, hidd el - legyintett.

- Ebben nem vagyok biztos, de rendben - sóhajtottam.

Mivel eleve sportos ruhában kellett jönnöm így nem kellett hasznát vennem az öltözőnek aminek örültem is. Nem lett volna kedvem oda bemenni. Végül fél óra múlva már a földön feküdtem és szenvedve próbáltam pihenni.

- Ne már Reni - lépett fölém. - Tudsz te ennél többet is - biztatott, de ez nem segített rajtam.

- Nem, egyszerűen képtelen vagyok rá - nyafogtam. - Megakarok halni - tettem hozzá.

Erre a kijelentésre Zsolti felnevetett majd a karját nyújtotta felém. Mikor ezt elfogadtam gyengéden felhúzott. Közelebb kerültem így hozzá, mint hittem. Lassan a mellkasára tettem a kezem majd zavartan eltoltam magamtól.

- Nem csinálhatnánk valami mást? - kérdeztem rá reménykedve.

Zsolti elgondolkodott majd, mintha eszébe jutott volna valami. Gyorsan elkapta a karom és egy matrac felé kezdett el húzni.

- Önvédelmet fogunk tanulni - húzta ki magát mosolyogva.

- Zsolti én nem vagyok ebben biztos - ráztam a fejem félön. - Inkább menjünk haza - motyogtam.

- Nemár, csak max 10 perc - tette fel a kezeit.

Elsőnek a matracra tekintettem majd vissza néztem Zsoltira. A derekamra tettem a kezem és nagyot sóhajtva bólintottam.

- De 10 perc múlva haza megyünk - mondtam mikor megláttam azt a hatalmas vigyort az arcán.

Zsolti nem szólt erre semmit, csak a hátam mögé nyúlt és elkezdett a matrac közepe felé tolni.
Elkezdett valamit magyarázni, de érdekes módon nem tudtam rá figyelni. A tekintetemet végig vezettem rajta majd ismételten a szemébe néztem. Kérdőn nézett rám mire megijedtem.

- Mi az? - kérdeztem halkan.

- Figyeltél egyátalán rám? - kérdezett vissza.

- Persze - vágtam rá azonnal. - De azért elismételnéd a lényeget? - húztam a számat.

Zsolti nevetve, hitetlenkedve rázta meg a fejét majd megkért, hogy fordítsak hátat neki. Eleget téve a kérésének hátat fordítottam neki majd már csak annyit éreztem, hogy szorosan mögém lép és szorosan átkarolt.

- Hogy menekülnél meg innen? - suttogta a fülembe mire végig futott a gerincemen a hideg.

- Hogyan? - kérdeztem vissza.

- Csak próbálj meg kiszabadulni - tette hozzá úgy, mintha nem is hallotta volna a kérdésem.

Szorosabban fogott. Nem akartam kiszabadulni. Azt akartam, hogy így karoljon át. Azt, hogy a közelembe érezzem.
Hirtelen közelebb rántott magához amiért én hirtelen kiszabadítottam a jobb kezem és oldalba könyököltem majd a lábára léptem. Erőteljesen löktem el magamtól, mire a földre esett. Mikor megfordultam a szám elé kaptam a kezem és megráztam a fejem.

- Ne haragudj, nem akartam ezt - szabadkoztam mire feltette a kezét és elröhögte magát.

- Nincs semmi baj, igazság szerint csak megleptél - nevetett tovább.

Mosolya közben kivillantotta a fehér fogait és lehunyta a szemét. Sötét barna haja kócosan állt össze-vissza, ami remekül állt neki. Mikor abba hagyta a nevetést a könyökére támaszkodott majd rám tekintett.
A kezét nyújtotta mire megragadtam azt és segítettem neki felkelni. Ismét közelebb kerültünk közé, de mostmár nem akartam ellökni magamtól.

- Az ígértem, hogy ezután mehetünk - suttogta. - Megyünk? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.

Szinte elvesztem a szemeibe majd lassan bólintottam. Halvány mosoly suhant végig az arcán majd közelebb hajolt.....

.....
Remélem tetszik!

Most direkt itt hagyom abba, hogy kínozzalak titeket 😅
Amúgy csak annyit szerettem volna mondani, hogy jövőhéten nem biztos, hogy annyira lesznek részek, mivel nyaralni megyünk a családdal Siófokra.

by: Janka

(de attól még lehetnek részek, attól függ milyen idő lesz 😅)