𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |

» 17.fejezet «

Mély lélegzettel léptem be a szobámba. Nem tudtam volna ott maradni. Össze vonva a karomat magam előtt, leültem a babzsák fotelemre. Sóhajtva dőltem hátra, majd hunytam le a szemem.
Miért teszed ezt velem? Miért hitegetsz? Egy könnycsepp gördült le az arcomon, mikor meghallom anya hangját.

— Reni, most bekell mennem az irodába, apád elvisz, de sietünk haza — kiáltott fel.

— Rendben, sziasztok — kiáltottam vissza fojtott hangon.

Kinyitottam a szemem, amikor az bejárati ajtó lent, becsapódott. Talán még azt is hallottam, hogy miképpen fordul el a kulcs a zárban. Az ajkam beharapva sóhajtottam egyet, majd vissza csuktam a szemem. Ekkor hallottam meg a telefonom csengőhangját.
Mikor felkeltem érte, észre vettem Zsolti nevét, és fényképét. Nem akartam vele beszélgetni, így hát egyszerűen kikapcsoltam a telefonom. Csak arra volt szükségem, hogy egyedül legyek, és ehhez nem volt szükségem Zsoltira.

Nem ültem vissza a babzsák fotelembe. Inkább az ágyamba vetődtem, és az arcom a párnák közé fúrtam.
Már majdnem el is nyelt az álom, mikor a csengőt hallottam meg. Szinte automatikusan nyúltam a telefonomért, hogy kikapcsoljam, de aztán rájöttem, hogy az engem felkeltő hang nem onnan jön.

Fáradtan túrtam a hajamba, majd csoszogtam le a lépcsőn. Kissé megtorpantam a bejárati ajtó előtt, de aztán a kilincsre téve a kezem, kinyitottam azt.

— Sz-szia, Reni — pillantottam meg Zsoltit az ajtóban.

Meglepődve tekintettem rá, majd össze vontam a szemöldököm. Fáradt voltam ahhoz, hogy bármit is hozzá vágjak. Fáradt ahhoz, hogy veszekedjek.

— Én — akadt meg a hangja, majd csillogó szemekkel tekintett rám.

— Zsolti te ittál? — szimatoltam a levegőbe, mire az alkohol szag azonnal megcsapott.

— Nem érzem magam túl fényesen, bejöhetek? — dőlt beljebb, és mielőtt még válaszolhattam volna, ő kikerült és a szobám felé indult.

— Zsolti — kiáltottam utána.

Kettesével szedtem a fokokat. Most nem igazán éreztem magam álmosnak. Zsolti rosszul volt, én pedig legszívesebben pofon vágtam volna, hogy pont Kingával képes lenne összejönni.
Végig a féltékenység beszélt belőlem, és nem gondoltam arra, hogy Zsolti mit is tett értem. Amikor felértem, Zsolti már a szobámba volt, és az ágyamba feküdt. Maga mellé tette a kezét, majd lassan megpaskolta az ágyat.

— Nem feküdnél mellém? — kérdezte halkan.

Nagyot sóhajtva tettem meg, amit kért. Ekkor csak nagyot sóhajtott, majd a hajába túrt. Közelebb jött hozzám, és rám dőlt.
A vállamnak dőlve nézett fel a szemeimbe majd egy halvány mosoly suhant végig arcán. Pár könnycsepp gördült végig arcán, mire letörölte azokat. Felé nyúltam én is.
Letöröltem az utolsó könnycseppeket az arcáról, majd közelebb hajolva hozzá egy csókot nyomtam a homlokára.

— Ugye velem maradsz? — kérdezte halkan, már szinte félig aludva.

— Örökké — feleltem neki.

— Megígéred? — kérdezte bizonytalanul.
— Amikor veled vagyok akkor minden jobb.... — motyogta, majd már nem hallottam semmit csak az édes szuszogását.

Érdekelt volna, hogy mitől lett ennyire rosszul, de már nem tudtam megkérdezni. Kezeivel lassan karolta át a derekam, majd a nyakamba fúrta az arcát.

— Szeretlek — suttogta a fülembe.

Nem tudtam, hogy csak beképzeltem-e vagy sem, de szívem hevesebben kezdett el verni. Szükségem volt erre a fiúra, még ha ő nem is gondolta komolyan a szavait.

» — «

by: Janka

— remélem jó lett az új rész,

publikálva: — » 2020 12 20 ~ vasárnap