𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |

» 18.fejezet «

Másnap reggel a párnák közé fúrt arccal keltem fel. Nagyot ásítva ültem fel, majd dörzsöltem meg a szemem. Mikor nem találtam meg Zsoltit, ijedten pattantam fel az ágyamból, majd futottam le a lépcsőn.

— E-ez nagyon jó — hallottam meg anyám nevetését a konyhából.

Furcsáló tekintettel léptem be a konyhába, majd tekintettem végig anyámon, majd Zsoltin. Míg anyán egy szokásos kosztüm volt, addig Zsoltin egy egyszerű melegítő, és egy fehér póló.
Mikor közelebb léptem hozzájuk, mindketten rám kapták a fejüket. Zsolti arcán egy halvány, zavart mosoly jelent meg, míg az anyámén egy hatalmas vigyor.

— Jaj kincsem — pattant fel azonnal a helyéről. — Ez a fiú egy tünemény, képzeld — kezdett bele. — Elsőnek meglepődtem, hogy mit is keres itt, de aztán segített a reggelibe, és mesélni kezdett — folytatta.
— Nem is tudtam, hogy ilyen kedves barátod van, miért nem mutattad be eddig? — érdeklődött.

Már szólásra nyitottam volna a szám, amikor Zsolti legyintett egyet. Mosollyal az arcán fogta meg az anyám vállát, majd már meg is szólalt.

— Mi nem vagyunk együtt, csak Reni remek barát, és segít mindenkin — mondta, miközben rám tekintett.

— Oh, ezt örömmel hallom — tekintett rám anya is. — Viszont nekem mennem kell, Reni te maradj itthon, és pihenj még egy kicsit — lépett oda hozam, és nyomott egy csókot a homlokomra. — Szeretlek kincsem, viszlát Zsolti — intett a fiú felé.

— Viszlát Mrs Renáta — mosolygott anyára, majd utána tekintett.

Hallottam, ahogyan a bejárati ajtó becsapódik, de nem foglalkoztam vele különösebben. Sokkal inkább érdekelt az, hogy mi történt tegnap este Zsoltival.

— Miért nézel rám így? — kérdezte Zsolti nagyot sóhajtva.

— Magyarázatot — feleltem egyszerűen.

— Mire? — kérdezte zavartan.

— A tegnap estére — válaszoltam. — Zsolti ne nézz hülyének, mi történt veled tegnap?!— szóltam mérgesen.

Zsolti nagyot nyelt, miközben megrázta a fejét. Nem akartam felelni, én viszont válaszokat akartam. Sürgősen akartam azokat a válaszokat.

— Zsolti — kezdtem bele lassan. — Miért ittál tegnap? — kérdeztem újból.

— A szüleim miatt — vágta rá ingerülten.
— Most örülsz? — tárta szét a karjait. — Az anyám hirtelen megjelent — magyarázta.

— H-ha nem akarsz b-beszélni róla, akkor nem muszáj — sóhajtottam suttogva.

Zsolti a fejét rázta, majd ellépett mellettem és a nappaliba ment. Mély sóhaj hagyta el az ajkaim, majd utána mentem. Szükségem volt arra, hogy megmagyarázza teljesen mi is történt tegnap.

» — «

by: Janka
— remélem tetszik ez a rész is

Írva: — » 2020 12 24 ~ csütörtök