» 12.fejezet «

1.6K 68 16
                                    

A fiúk belementek az egész tervbe. Én azt javasoltam, hogy az ebéd szünetbe csináljuk meg mindezt, mert Virág ilyenkor jobb esetben kint van az udvaron egy eldugodtabb résznél. Azt hittem ezen a napon csak emiatt kell majd aggódnom, de láthatólag nem így történt.

- Akkor a mostani szünetben? - kérdezett rá Ricsi, mire bólintottunk. - Biztos vagy ebben Ren? - pillantott rám.

- Igen - feleltem halkan. - Vissza akarom kapni Virágot - suttogtam.

- Hát rendben - dünnyögte. - Menj és most keresd meg Virágot, én szólok a fiúknak - mondta, miközben elindult a többiek felé.

Az ajkamba harapva néztem őket, majd amikor Zsolti bólintott felém elindultam megkeresni Virágot. Viszonylag könnyen megtaláltam. Az udvaron volt. Az udvar leghátuljában.
Az ujjaim tördeltem éppen, mikor mellé értem. Nem tekintett fel rám. Nem mosolyodott el. Ugyanúgy ült tovább, mint eddig. Úgy kezelt, mintha egy idegen lettem volna. Egy pillantásra sem méltatott.

- Virág - gugoltam le mellé.

- Mi van? - kérdezte gorombán.

- Beszélhetnénk kettesben? - kérdeztem halkan.

Ekkor Virág feltekintett rám és össze húzta a szemöldökét.

- Mondjad - morogta, majd letette a füzetet a kezéből.

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdeztem hirtelen, mire kissé össze zavarodott. - Dorián nem hozzád való. Te ennél jobb vagy - fogtam meg a kezét, de elrántotta azt. - Kérlek Virág, legyünk megint olyan jóban, mint ez előtt az egész előtt - éreztem, ahogyan bekönnyesedik a szemem.

- Nem, te nem ezt akartad. Már nem érdekel ez at egész! - kelt fel. - Dorián! - kiáltotta.

Kiáltott újból, de mind hiába. Dorián nem jött. A fiúk sikeresen lefoglalták ám ekkor olyan történt amire nem számítottam. Egy kéz ragadta meg a vállam és rántott fel a földről.
Felszisszentem az erős szorításra, majd oda kaptam a kezem. Mikor hátra pillantottam, Doriánnal találtam magam szembe.

- Engedj el! - próbáltam félre lökni a kezét, de nem ment.

Hirtelen lökést éreztem én is, majd a betonra csapódtam. Fájdalmasan kaptam a kezem és a fejemhez. Rosszul voltam. Mikor homályosan megpillantottam közeledni Doriánt, ijedten kezdtem elhátrálni.

- K-kérlek...ne - ráztam a fejem gyengén.

🔅
by: Janka

(elnézést, hogy nem volt rész ilyen sok ideig. Leginkább a Ricsis könyvön dolgoztam, de próbálok ebből is hozni részt. Azt is sajnálom, hogy ilyen rövid rész lett, remélem azért tetszik)

𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |Where stories live. Discover now