- Apámnak rengetek ilyen lemeze van - mondta Zsolti miközben a dobozokban matatott.
Én továbbra is a lemezeket néztem. Mindenféle volt közte. Olyanok is, amik nem tűntek annyira rossznak. Egy új lemezt vettem a kezembe és jobban megnéztem. Ezt sokáig nem tudtam csinálni, mivel Zsolti kikapta a kezemből és megnézte.
- Ezt kiskoromban sokszor hallottam - kezdett bele a lemezt nézve a beszédbe. - Anya mindig ezt hallgatta és ez volt akkor a kedvence. Aztán szép lassan nekem is a kedvencem lett és egy nap százszor is újra tudtam hallgatni - mosolyodott el.
- Ezt nem is feltételeztem volna, hogy ilyen zenéket hallgatsz - mondtam őszintén, mire mosollyal az arcán bólintott.
- Nem baj, sokan vannak így - vont vállat. - Nem is akarom, hogy kinézzék ezt belőlem - nevetett fel, majd rám mosolygott. - Csak te tudod ezt, és remélem ez így is marad - nézett sokat mondóan rám.
- Lakat a számon - húztam végig az ujjam a szám előtt.
- Ajánlom is, a végén még tönkre megy a hírnevem - húzta ki magát.
Nevetve dőltem hátra majd elnyújtozkodtam a földön. Mély levegőt vettem majd nagyot ásítottam. Az ajkaim harapdálva fordítottam el a fejem és Zsoltira pillantottam.
- Nem nézünk egy filmet? - kérdeztem hirtelen.
Zsolti rám kapta a tekintetét majd bólintott.
- De, nézhetünk - mondta nyugodtan.
Zsolti letette a kezéből a lemezeket és a régi fényképeket majd felkelt és elém sétálva felém nyújtotta a kezeit, gondolom azzal a céllal, hogy felhúz engem.
A kezeim nyújtottam felé, mire ő megragadta őket és csakúgy felrántott. A rántás erősségétől viszont kissé tovább mentem és a mellkasának ütköztem. Ekkor vettem észre mennyivel magasabb is nálam.
- Bo-bocsánat - hebegtem zavartan majd távolabb léptem tőle és a fülem mögé tűrtem az egyik kilógó hajszálamat.
- Én sajnálom - mondta egyszerűen majd elindult felfelé.
Utána mentem, de lassabban lépkedtem. A pulcsit összébb húztam magam, majd beléptem Zsolti szobájába.
Zsolti már az ágyán ült és az ölébe volt a laptopja. A lábai félig le voltak lógva az ágyról. Amint beléptem nem kapta fel a fejét, gondolom mert tudta, hogy én vagyok az.
YOU ARE READING
𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |
Fanfiction"A vállamnak dőlve nézett fel a szemeimbe majd egy halvány mosoly suhant végig arcán. Letöröltem az utolsó könnycseppeket az arcáról majd közelebb hajolva hozzá egy csókot nyomtam a homlokára. - Ugye velem maradsz? - kérdezte halkan, már szinte féli...
