𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |

* 6.fejezet/zsolti *

A laptopot figyeltem majd hátra döntöttem a fejem. A filmnek már vége volt, én pedig azon gondolkodtam, hogy akkor mi is van.

- Most akkor a jó nő volt a gonosz és gonosz a jó vagy mi van? - fordítottam a tekintetem Reni felé, de ő nem reagált. - Reni, figye.... - akartam volna kérdezni, de észre vettem, hogy lehunyt szemmel alszik.

Halvány mosollyal az arcomon csúsztam kissé távolabb tőle, majd le az ágyról. Mikor lekerültem az ágyról, őt betakartam és kényelmesebben elfektettem.
A lehető leghalkabban osontam ki a szobámból, majd le a lépcsőn. A konyhába kötöttem ki, de nem voltam egyedül, ugyanis az apámmal találtam magam szembe.

- Szi-szia apa - intettem elég bénán.

Nem tudtam, hogyan reagálna arra, hogy az egyik osztálytársam aki egy lány itt alszik nálam ismét. Tudom nem kéne ettől félnem, de az apám nem olyan elfogadó, mint amennyire látszik.
A fiúkkal kedves meg minden és a lány barátaimmal is, de hogyha egy "barátnőről" van szó, akkor már kiakad.

Persze nem hibáztathatom,hiszen sok minden történt vele is, de az, hogy őt elhagyták az nem jelenti azt, hogy engem is elfognak. És ezt neki is elkellene fogadni, csak nem megy ilyen egyszerűen.

- Minden rendben? - kérdezte zavartan.

A kezét lengedte a szemem előtt és úgy tűnt, hogy valamit nagyon magyarázott.

- Mi? Ja, persze - hadartam.

- Akkor rendben. Itthon nem volt semmi baj? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Remek, és megtaláltad azt ami kerestél? - kérdezte hirtelen mire lefagytam.

Mit is kerestem pontosan? Mikor meglátta az értetlen tekintetem apa is értetlenül nézett vissza rám.
Hírtelen össze ráncolta a szemöldökét, majd a nappali felé mutatott.

- A lemezek és a kiskori fényképeid - magyarázta.

- Ja, hogy azok - értettem meg. - Igen, de igazából csak nosztalgiáztam - mondtam, ami részben igaz is volt.

- Nosztalgia? - kérdezett vissza. - Meglep, hogy tudod, hogy mit jelent ez a szó - mondta hirtelen.

- Most hülyének nézel engem? - kérdeztem vissza össze húzott szemekkel.

- Hát fiam - húzta a száját miközben a vállamra tette egyik kezét, majd el lépett mellettem.

Döbbenten néztem az apám után, majd felszaladtam inkább a szobámba. Örültem, hogy nem kérdezett rá Renire. Tudta, hogy előző éjjel itt aludt, de azt hitte, hogy már haza küldtem vagy hazament magától. Mikor benyitottam a szobámba, magam után csendben csuktam be annak ajtaját.

Reni még az ágyban volt, így megnyugodva sóhajtottam fel. A nyugalmam viszont sajnos nem tartott sokáig.

- Fiam, beszélhetnénk egy kicsit?! - kiáltotta apa hirtelen, majd halottam a lépteit közeledni.

Ijedten ugrottam ki az ajtón és zártam vissza magam mögött. Apa már ott állt előttem és kérdőn nézett a szemembe.

- Fiam, egyre furcsábban viselkedsz - jegyezte meg. - Valami baj van amit nem akarsz elmondani? - kérdezte, de csak a fejemet ráztam.

- Nem, minden a legnagyobb rendben - hadartam. - És veled? Veled minden rendben? - kérdeztem vissza. - A munkában vagy ilyesmi - magyaráztam.

Az apám furcsán nézett rám, miközben elindultunk lefelé elkezdte mondani a magáét.

- Velem minden rendben, arra gondolom egyébként - kezdett bele. - Hogy elmehetnénk vacsorázni majd az egyik kollégámmal és annak a fiával - mondta hírtelen.

Megtorpantam erre. Az apámnak egy olyan ismerőse van, akivel eltudunk menni vacsorázni és még fia is van. És ez az illető Emma. Már találkoztam vele, de nem nyerte el a tetszésem. Minden percben amit beszélgetéssel töltöttünk az anyám helyébe akart lépni ami nálam kiverte a biztosítékot.

- Ugye nem kaszás Emmával? - kérdeztem vissza.

Apám pontosan tudta, hogy kit és miért hívok így, ezért nem is nézett rám jó szemmel.

- De, és mi bajod is lenne ezzel? - érdeklődött. - Ők normálisak, nem úgy mint a többiek akikkel te örömmel elbeszélgettél - dörrent rám. - Nem tudnál egyszer nekem segíteni és azt tenni amit én kérek? - érdeklődött.

- De ők mindig felsőbb rendűsgödnek és nagyobbra tartják magukat nálunk - akadtam ki én is. - Azt hiszik, hogy annyira jobbak és ez idegesít - hadartam. - De ez téged úgy sem érdekel - motyogtam. - Inkább a szobámba leszek - tettem hozzá és vissza siettem a szobámba.

Nem akartam az apámmal tovább egy helyiségbe lenni. Nem értett meg engem soha. Nem értette meg, hogy mit is akarok. Utoljára akkor volt normális, mikor anya még velünk volt. Bárcsak itt lenne megint...

.....
Remélem tetszik!
by: Janka

J: Zsoltinak a szülei elváltak, igaz?