𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |

» 8.fejezet «

A konyha ajtaján Zsolti lépett be. Álmos arcán nem volt erőm, nem elmosolyodni. A barna haja kócosan hullott a szemébe miközben a pulthoz botorkált.
A sötét fának támaszkodott majd rám tekintett. Elsőnek zavartan majd aggódva figyelt.

- Ugye nem találkoztál az apámmal? - kérdezte hirtelen.

- De, miért? - kérdeztem vissza. - Baj ez? - kérdeztem újra.

Zsolti nagyot sóhajtott majd a tenyerébe temette az arcát. Úgy nézett ki, mintha azt hallotta volna, hogy eladtam a lelkét az ördögnek.

- És apám hogyan reagált? - kérdezte motyogva.

Nem tudom mit számított ez neki, de elmondtam. Elmondtam, hogy egész kedvesen fogadott. Nem is tett fel semmien kérdést, hogy miért vagyok itt és nem is úgy nézett rám, mintha ribanc lennék.
Zsolti láthatólag megnyugodott mikor elmondtan neki ezeket, de nem tudtam, hogy pontosan miért.

- Zso... - kezdtem volna bele, de megcsörrent a telefonja.

- Ne haragudj, de ezt fel kell vennem - motyogta majd otthagyott egyedül a konyhába.

A számba harapva keltem fel, majd léptem a konyhai szekrényekhez. Halkan pakoltam ki, úgy éreztem magam, mintha otthon lennék. Szerencsémre a nagyim megtanított palacsintát sütni, így ezt megtudtam itt is tenni.
Nagyon halkan csináltam mindent és közben hallgattam, hogy Zsolti mit mond. Néha szinte kiabált. Mikor újra meghallottam erősebben a hangját, össze rezzentem.

A sütőhöz léptem és a palacsinta tésztát a serpenyőbe öntöttem. Mélyet sóhajtottam mikor egy hangos csattanást hallottam. Nem mertem kimenni hozzá és megkérdezni, hogy mi történt. Hangos trapogás ütötte meg a fülem, de el is csendesültek.
Hirtelen két kar ölelte át a derekam, mire össze rezzentem.

- Minden rendben van? - kérdeztem hirtelen.

Éreztem, ahogyan Zsolti nagyot sóhajt majd szorosabban fogta a derekam. Az állát a fejemre tette és tovább nézte, hogy mit csinálok.

- Persze, minden a legnagyobb rendben - motyogta.

- Kivel beszéltél? - tettem fel a következő kérdést.

Nem tudtam, hogy milyen messzire mehetek el, így félve tettem fel a kérdést. Zsolti nem rögtön válaszolt, olyan volt, mintha elgondolkodott volna.

- Az....az anyámmal - suttogta. - De nincs vele semmi baj. Ejthetnénk a témát inkább? - kérdezte hirtelen, ezzel pedig megakadályozott a következő kérdésemben.

- Persze - mosolyogtam rá halványan. - Ugye nem baj, hogy csinálok reggelit? - kérdeztem terelve a témát.

- Most csak viccelsz igaz? - kérdezte halkan felnevetve. - Dehogy baj, érezd magad nyugodtan otthon - tette hozzá.

Valamiért sokat jelentett nekem, hogy ezt mondta. Jól esett, hogy így viselkedett velem, ahogyan az is, hogy átkarolt. A testem furcsa melegség öntötte el, mikor megéreztem, ahogy közelebb kerül hozzám.
Kezeit lassan a medence csontomhoz csúsztatta majd gyengéd és gyors puszit nyomott a nyakamra, mire kirázott a hideg. Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket?

....
Remélem tetszik!
by: Janka