Fájdalom. Csak a fájdalomra tudtam gondolni. Nehezen kaptam levegőt, de ha kaptam is akkor az egész testembe fájdalom nyilalt. Mikor sikerült kinyitnom a szemem, akkor is csak sötétséget láttam, semmi mást. Ijedten kezdtem körbe nézni, de nem tudtam eldönteni, hogy hol is lehetek és, hogy kié ez a szoba. Nem volt klóros gyógyszer szag, szóval kórházba nem lehettem.
Kintről mintha halk, suttogást hallottam volna. Idegesen markoltam rá a takaróra, majd fordítottam el a fejem. Megakartam szólalni, de nem tudtam mit tegyek.
- Zsolti - suttogtam erőtlenül. - Kérlek - motyogtam magam elé.
Az ajtó nyitódását meghallva, halk sóhaj hagyta el ajkaim. Apró lépésekkel ugyan, de mellém ért egy alak.
- Reni, jól vagy? - kérdezte halkan végig simítva az arcomon. - Kérlek válaszolj nekem - suttogta gyengéden.
- Hm!? - motyogtam erőtlenül. - J-jól vagyok - szóltam gyengén. - H-hol vagyok? - kérdeztem meg fáradtan.
Aludni szerettem volna csak, de addig nem mertem, míg nem tudtam hol is vagyok. Féltem, hogy nem jó helyre hoztak, esetleg a szüleim tudnak-e rólam.
- Nálam vagyok - felelte Zsolti, mielőtt még tovább gondolkodhattam volna. - Szóltunk már a szüleidnek - folytatta. - Ide akartak jönni, de mi mondtuk neki, hogy inkább ne, mivel úgyis pihensz - tette hozzá. - Remélem nem gond, hogy ezt mondtuk nekik - mondta ki félve.
Megráztam a fejem, majd az oldalamra fordultam. Éreztem, ahogyan Zsolti kezei végig simítanak az oldalamon, mire egy halvány mosoly suhant végig az arcomon.
- Dehogyis - motyogtam sóhajtva. - M-mi történt? - kérdeztem végül.
Persze tudtam, emlékeztem arra, hogy Dorián mit is tett, de nem volt tiszta, hogy utána mi történt. Mit reagáltak a többiek és mi történt Virággal? Mély levegőt vettem, majd vártam Zsolti válaszát.
- A tanárok észre vették, hogy gond van - hajtotta le a fejét, mintha csak az ő hibája lett volna ez az égesz. - Máday szinte őrjöngött, főleg miután meglátott téged eszméletlenül - folytatta. - A többiek próbáltak ébrezgetni - tette hozzá.
Ekkor nézte jobban végig rajta. Kezei remegtek, próbálta Előlem őket eltakarni, de még így is láttam a sebeket amik díszítették.
- Zsolti - szóltam lassan. - Mit tettél? - kérdeztem, tőle akartam hallani.
Tudni akarom mit tett és miért. Szükségem volt rá. Az ő szájából akartam hallani, hogy mi történt. A teljes igazságot akartam, nem csak a felét.
Zsolti mély levegőt vett, majd rám pillantott. Tekintete teli volt szenvedéssel.- Mit. Tettél? - tagoltam újra kérdésem.
- Ígérd meg, hogy nem akadsz ki - nézett rám könyörögve.
Mit is tehettem volna. Az egyetlen fiú aki jelen esetben mellettem volt, az csakis ő volt. Kedveltem őt, de féltem, hogy olyat tett amitől nem igazán népszerűsítette volna büszkeségét.
______________________
by: Janka2020 11 24 ~ kedd
{0:32}
YOU ARE READING
𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |
Fanfiction"A vállamnak dőlve nézett fel a szemeimbe majd egy halvány mosoly suhant végig arcán. Letöröltem az utolsó könnycseppeket az arcáról majd közelebb hajolva hozzá egy csókot nyomtam a homlokára. - Ugye velem maradsz? - kérdezte halkan, már szinte féli...