𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |

» 11.fejezet «

Az iskolába menet elgondolkodtam, hogy mi is történt a téli szünetben. Zsoltival közelebb kerültünk egymáshoz, Virággal pedig eltávolodtunk. Vajon rendbe lehet-e még hozni a barátságunk?

- Reni! - kiáltott mögöttem egy ismerős hang. - Reni, kérlek várj! - újból.

Megálltam. Megálltam, de nem fordultam felé. Csak előre meredtem. Az arcomra nem volt kirajzolódva semmi érzelem.

- Reni, naon sajnálok mindent - állt mellém Virág. - Nem akartalak otthagyni - rázta a fejét.

- De otthagytál - vágtam rá nem is dühösen, hanem inkább csalódottan. - Nem szóltam csak otthagytál. Szerinted nekem milyen érzés volt, hogy egyedül vagyok ott? Hogy szinte pánikolok? - kérdeztem a fejemet rázva. - Az a legnagyobb vicc ebben, hogy végül engem is szidtak le, pedig én nem csináltam semmit - néztem rá vádlón.

Eddig talán megakartam neki bocsátani, de most valahogy nem tudtam. Fájt, hogy otthagyott. Nem ezt várnám el a legjobb barátnőmtől.

- Igen Reni tudom, de én... - akadt meg, fogalmam sincs miért.

Végül erre is választ kaptam. Hirtelen egy kár ölelte át a vállam és egy ismerős illat csapta meg az orrom.

- Szia Reni, szia Virág - intett a lány felé.

Virág bénán vissza intett, mire lemondóan megráztam a fejem. Folytattam az utam az iskola felé és nem fordultam vissza Virághoz. Zsolti követett, ő nem hagyott magamra.

- Na, ma mit csinálunk? - kérdezte hirtelen mire megtorpantam kissé, de aztán minden ment úgy, mint eddig.

- Nem tudom - nevettem zavartan. - Te terveztél valamit? - kérdeztem rátekintve.

- Lehet - vont vállat.

- És nem akarod elmondani? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.

Halvány mosollyal az arcomon lépkedtem továbbra is az iskola felé.

- Biztos? - kérdeztem rá ismét, mire felnevetett.

- Biztos - felelte. - Amúgy, Virággal - intett vissza arra, amerre Virágot láttuk legutoljára.

- Mi van vele? - kérdeztem értetlenül.

- Nem zavartam meg semmit, igaz? - kérdezte kissé zavartan. - Mert én nem akar... - kezdett volna bele, de közbe vágtam.

- Nem - ráztam a fejem. - Nem zavartál meg semmit - sóhajtottam. - Kiakar bekülni, gondolom - motyogtam. - De nekem fájt, hogy otthagyott. Miatta mentem el és ő akarta azt, hogy ott legyek. Akkor miért hagyott egyedül? - kérdeztem csalódottan. - Csak....csak elegem van ebből az egészből, mert Dórián miatt lett ilyen - keltem ki magamból.

- Miért nem beszélünk vele akkor? - kérdezte halkan. - Talán dobja majd Dórit és nem kell miatta aggódnunk - vont vállat.

- És szerinted rám hallgat? - torpantam meg majd fordultam felé. - Mikor legutóbb beszélni akartam vele Dórián ott volt és rám mordult. Az a fiú nem normális - forgattam a szemem. - De talán, hogyha nem lenne a közelébe - pillantottam Zsoltira.

- A fiúkkal talán el tudjuk csalogatni, neked csak annyi a feladatod, hogy megpróbálj beszélni vele és elmondani, hogy Dóri nem hozzá való - tárta szét a karját.

- Elcsalogatjátok? - kérdeztem vissza.

- Igen, már van is egy tervem - mosolyodott el mindent tudóan.

Szóval vissza szerezzük Virágot. Csak egy tökéletes pillanat kell ehhez. Semmi más.

...
Remélem tetszik!
Folytatás következik!
by: Janka