𝗪𝗛𝗘𝗡 𝗜'𝗠 𝗪𝗜𝗧𝗛 𝗬𝗢𝗨; 𝐳𝐬𝐨𝐥𝐭𝐢 𝐟𝐟 |

» 7.fejezet «

Pislogva néztem újra körül. Ismét Zsolti szobájába találtam magam, gondolom elaludtam film nézés közben. Már világosodott kint, így úgy gondoltam, hogy az egész estét átaludtam. Nagy nehezen keltem ki az ágyból majd lefele vettem az irányt.
Lassan lépdeltem le a lépcsőn majd a konyhába mentem, de ott szembe találtam magam egy alakkal.

Nem Zsolti volt az, ez az alak kissé teltebb volt nála és egy kicsit talán még alacsonyabb is. Kétség kívül Zsolti apjával találtam "szembe" magam. Gyorsan menekülni akartam előle, de ő előbb megfordult, mint én így esélyem sem volt.

- Oh, Reni - csodálkozott mikor megpillantott. - Nem is tudtam, hogy itt vagy - mondta.

Kedvesen mosolygott rám, de nem voltam benne biztos, hogy tényleg örül-e nekem. Biztos megdöbbenthette, hogy itt talál, mivel én a garázsukból is mindig hamar leléptem.
A félelmem ellenére viszonoztam a mosolyát majd beljebb léptem a konyhába.

- Jó reggelt - motyogtam kissé bénán. - Elnézést esetleg, hogyha zavartam, csak Zsoltival elbeszélgettük az időt és még filmet is néztü... - mutogattam össze-vissza.

- Nem baj - vágott a szavamba. - Nem zavartál - mondta. - Meglepően még örülök is, hogy ilyen jóban vagy a fiammal, ha veled van akkor egy kissé boldogabbnak látom - tette hozzá.

Most hálás mosollyal az arcán tekintett rám amit magabiztosan viszonoztam is. Jól esett, hogy ennyire támogatja, hogy a fiával töltsem az időt, az viszont kevésbé esett jól, hogy Zsolti ezek szerint nem a legboldogabb. Én mindig azt hittem, hogy egy boldog, teljes élete van, hiszen mindig poénkodik és megneveteti a barátait. Talán pont ezért csinálja? Mert ő nem boldog és másokat boldognak akar látni?
Hogyha tényleg így van akkor ez a világ legönzetlenebb tette.

- Ha nem túlságosan tolakodó a kérdésem - kezdtem bele halkan. - Mi történt ami miatt Zsolti nem boldog? - kérdeztem.

- Nem beszélt az anyjáról? - kérdezte meglepődve.

Megráztam a fejem és lassan leültem az asztalhoz majd a kezeim kezdtem el piszkálni. Már mozdult volna el innen, mikor felkaptam megint a tekintetem.

- Mielőtt még elmenne - kezdtem bele. - Elmondaná, miért dolgozik ezeken a napokon? 2. van, de maga mar tegnap is dolgozott - magyaráztam.

Zsolti apja sóhajtott majd a kezébe vette a kávéját. A szájába harapott és úgy nézett le rám.

- Nézd Reni, nekem nincs miért itthon maradnom - tárta szét a kezét. - Zsolti inkább egyedül szokott lenni és én ilyenkor megadom neki a teret amikre szüksége van - mondta.

- És nem gondolja, hogy magára van szüksége? - kérdeztem, de kezdtem úgy érezni, hogy közeledem egy határhoz amit nem lenne szabad átlépnem.

- Sok mindent gondolok, de azt, hogy szüksége lenne rám azt nem - rázta a fejét. - Nem rám, hanem rád van szüksége. És én ezt tiszteletben is tartom - szólt még vissza. - Viszont, ha nem bánod most mennem kell - mondta majd már nem is láttam.

Hallottam még a bejárati ajtó csapódását, majd egy kocsi motor zúgását, de semmi több. A számat rágva hajtottam le a fejem az asztalra támasztott kezeimre, majd kaptam is fel, mikor meghallottam a lépcsőn lejövő lépteket.....

......
Remélem tetszik!
by: Janka