Elátkozott Tárgyak/Helyek [BEFEJEZETT]

Poveglia

Olaszországban, megközelítőleg öt kilométerre Velencétől létezik egy sziget, amely évszázadokon át horrorisztikus események színhelyéül szolgált. Poveglia történetéről írásos formában először egy 421-ből származó forrásból tájékozódhatunk. Ekkor még csak ide vándorló emberekről olvashatunk, akik a lombardok hódításai elől menekültek a szigetre. Később a lakosság száma fokozatos növekedésnek indult, a Velencei Köztársaság idejéről pedig tudatos betelepítésekről is olvashatunk, majd Poveglia egy idő után már az itáliai politikai életben is jelentősebb szerepet vállalt.

A sziget sötét korszakának -amelynek köszönhetően hírhedté vált- kezdete az 1300-as évekre datálódik. Poveglia ugyanis jelentős szerepet kapott a XIV. században, a Velence és Genova közt dúló konfliktusokban. Azonban a legdrasztikusabb fordulat a sziget életében a nagy pestisjárvány idején következett be, hiszen tudvalevő, hogy az 1300-as évektől kezdve évszázadokon át több ilyen járvány is keresztülsöpört Európán. 

A bubópestis (Európában a pestisnek leginkább ez a fajtája pusztított) legközismertebb és leggrandiózusabb hulláma 1348 és 1350 közt tetőzött, a betegségnek pedig akkoriban semmi sem tudott megálljt parancsolni, így a kontinens lakosságának 30-60 százaléka elpusztult, 1400-ra pedig a világ népességének számát 400 millióról 350-375 millióra apasztotta. Mivel a járvány Nyugat-Európában, az ottani értékelhetetlen higiéniás viszonyok miatt öltötte a legnagyobb méreteket, a borzalmakból az itáliai államok sem maradtak ki. A rengeteg beteget nem tudták megfelelően ellátni, legfőképp azért, mert az korabeli európai orvostudomány közelében nem járt az ilyen jellegű betegségek kezelésében. Ezen felül egy idő elteltével a fertőzöttek száma olyan méreteket öltött, hogy már puszta elhelyezésük is komoly fejtörést okozott a városok, államok vezetőinek. A pestis hatásairól, illetve magáról a betegségről már önmagában is lehetne egy hátborzongató összegzést írni, de ebben az esetben inkább csupán a Povegliára gyakorolt hatását részletezném. Lassan ugyanis elérkezünk a ponthoz, amikor a kis sziget képbe kerül, hiszen Poveglia viszonylag alacsony népsűrűséggel rendelkező terület volt, elszeparálva a külvilágtól, így -több hasonló adottsággal bíró szigettel együtt- ideálisnak tűnt a menthetetlen állapotú betegek elszállásolására.

1403-tól ezeket a helyeket a kormány speciális karantén-állomásokká, úgynevezett lazarettokká alakította át. Jól mutatja a kaotikus és pánik-szerű állapotot, hogy az ide tartó hajójáratokra -amelyek egy idő után rendszeressé váltak- válogatás nélkül terelték fel azokat, akik esetében a betegség halvány gyanúja is derengett. Elég volt csupán egy hétköznapi, lázzal járó megfázás, ha valaki rosszkor járt rossz helyen, hamar egy ilyen hajón találta magát. A lazarettokból egyébként hivatalosan akkor szabadulhatott valaki, ha egy negyven napos periódust követően tünetmentes volt, ekkor egy kis papírt kapott, amelyet quaranta giorni-nak neveztek, innen származik egyébként a ma is használatos karantén-kifejezés. Visszatérve még egy néhány szó erejéig a hajójáratokra, ezeknek a járatoknak a segítségével emberek ezreit deportálták a szigetre, a biztos halálba taszítva őket, ugyanis akit egészségesen hurcoltak el, hamarosan elkapta a kórt, az egyébként is ritka gyógyulási esélyek pedig a nulla felé helyezkedtek el ezeken a rémálomba illő helyeken.