Elátkozott Tárgyak/Helyek [BEFEJEZETT]

Letchworth Village

Azt hiszem, szinte minden horrorrajongó – vagy általánosságban véve, a téma iránt érdeklődő ember – egyetérthet abban, hogy az elhagyatott elmegyógyintézetek nem csupán filmekhez szolgálhatnak inspirációul, de remek táptalajt nyújtanak a különféle városi legendák kialakulásának is. A jelenség okának háttere rendkívül összetett, hiszen a tébolydák világában sok olyan alkotóelem sűrűsödik össze, amelyek akár egyenként is képesek beindítani az erre fogékony ember fantáziáját. 

Talán még jártasnak sem kell lenni a témában, szinte mindenki tudhatja, hogy ezeknek az intézményeknek – különösen minél messzebb megyünk vissza az időben – a története kevéssé tekinthető makulátlannak. Ennek legfőbb oka a mentális betegekhez való attitűdben, illetve magában a mentális betegségek definícióiban keresendő. Az évszázadok során ugyanis korántsem tekintettek úgy az ilyen rendellenességekre, ahogyan azt ma elvárhatónak tartjuk. Mindemellett akadtak történelmünknek olyan időszakai, amikor szinte bárki ezen intézmények falai közt találhatta magát, mára már banálisnak mondható problémák esetén is. 

1911-ben járunk, a helyszín pedig New York állam Rockland megyéje. Ekkor és itt nyitotta meg kapuit a William Pryor Letchworth-ről elnevezett Letchworth Village, amely akkoriban az USA egyik legmodernebb egészségügyi intézményének számított. A Letchworth eredeti célja a mentális és/vagy fizikai fogyatékkal élők ellátása és foglalkoztatása volt, később majd láthatjuk, hogy ez az elhatározás mennyire valósult meg. Itt is, mint megannyi más esetben, a 130 épületből álló komplexumot festővászonra kívánkozó táj vette körül – a cél ez esetben is olyan környezet biztosítása volt, amely a relaxációt és ezáltal a regenerációt könnyebbé teheti. Kis kiegészítésként megemlítendő, hogy az ilyen hatással bíró környezet biztosítása a tébolydák esetében egyébként már jó ideje előíráshoz kötött volt, ennek okait pedig azt hiszem kár lenne részletezni. 

A Letchworth a XX. század eleji (akkoriban igencsak modernnek mondható) elvárásoknak megfelelően volt felszerelve és berendezve, ennek köszönhetően önálló infrastruktúrájába beletartozott az iskola, kórház, kutatóintézet, orvosi rendelő, étterem, mosoda, sőt még egy színház is. Ezek mellett szigorúan ügyeltek arra, hogy bizonyos épületek blokkjaiba csak hasonló tüneteket mutató betegségekkel küzdő egyének kerülhessenek, igyekezve elkerülni és megelőzni az esetleges összetűzéseket. A nagyra törő tervek között szerepelt továbbá a páciensek lehetőség szerinti teljes foglakoztatása és ápolása, így az intézmény még saját parkkal, játszótérrel (ezzel a legfiatalabb korosztályra is gondolva), műhellyel és edzőteremmel is rendelkezett.