Elátkozott Tárgyak/Helyek [BEFEJEZETT]

Cecil Hotel

 Mielőtt az ember vakációra indul, gondoskodik arról, hogy a lehető legmegfelelőbb szállást foglalja le magának. Ám ha nem rendelkezik kellő helyismerettel, könnyen előfordulhat, hogy egy sor kellemetlenséggel találja szemben magát és álomnyaralása rémálommá válik. Néha pedig a rémálmot szó szerint kell érteni, tehát nem a szoba tisztasága vagy mérete lesz kifogásolható, s nem is az, hogy ablaka esetleg nem a tengerre néz. A Los Angeles belvárosában található Cecil Hotel pontosan egy ilyen szálloda, mert bár kívülről nagyon impozáns, belseje hátborzongató, sötét titkokat rejt.

A szállót William Banks Hanner építtette 1924-ben, az akkoriban igen divatos Art Déco stílusban. A munkálatok összesen egymillió dollárba kerültek, ami annak idején rengeteg pénznek számított, ám a dizájnért felelős belsőépítész, Loy Lester Smith valami káprázatosat szeretett volna alkotni és nem volt hajlandó alábbadni igényeiből. Kapuit végül 1927-ben nyitotta meg a vendégek előtt, és pillanatok alatt népszerűvé vált. Látogatói üzletemberek, a társadalmi elit tagjai és természetesen turisták voltak. Eleinte nagyon futott a szekér, a Cecil jelentős profitot termelt, de az 1929-ben kezdetét vevő Nagy gazdasági világválság fokozatosan visszavetette a forgalmat, s a fizető vendégek rendre elmaradtak. Bár a válság lecsengése utáni évtizedekben a gazdaság talpra állt, és a szálloda az 1940-es években ismét teljes gőzzel üzemelt, jelentős minőségi romlásokat lehet megfigyelni rajta: a környéket ellepték a hajléktalanok, a bárban egyre gyakrabban tűntek fel kétes egzisztenciák – alkoholisták, kábítószer-élvezők, prostituáltak, illetve tilosban randevúzó, házasságtörő párok, és már a szobákat is jóval olcsóbban kínálták, mint annak előtte. A dizájn maradt a két évtizeddel korábbi, ez már jócskán divatjamúltnak számított, s gyakran a karbantartásra, felújításra sem volt elegendő tőke.

Az 1950-es és 1960-as években aztán egyre többen választották állandó lakhelyüknek a Cecil Hotel-t, többnyire olyanok éltek itt, akiknek nem engedhették meg maguknak, hogy rendes lakást vagy házat béreljenek a város egy biztonságosabb és tisztább környékén. Megszaporodott azon elkeseredett emberek száma is, akik azért vettek ki szobát, hogy itt vessenek véget életüknek. Ebben az időben ragadt rá a szállodára a "The Suicide", azaz "Az Öngyilkos" gúnynév is. Persze olyanok is meghaltak itt, akik egyébként nem szerettek volna: számos esetben igazolható volt az idegenkezűség. A 80-as, 90-es években aztán elszabadult a pokol, ugyanis a beköltözők között akadt két sorozatgyilkos is, akik itt akartak elrejtőzni kicsit a világ (és a hatóságok) elől, miközben aktívan "dolgoztak".

2007-ben egy tulajdonosváltásnak köszönhetően a szálló egyes részeit kicsinosították, a teljes renoválásra azonban továbbra sem volt elegendő anyagi keret. 2011-ben átkeresztelték Stay on Main-re, utalva ezzel arra, hogy az épület egyébként a Main Street-en található, illetve a vezetőség a régi nevet is rossz ómennek tartotta a múltbéli események miatt. 2014-ben újabb tulajdonoscsere történt, ekkor a new york-i szállodavezető, Richard Born és egy szintén new york-i székhelyű cég, a Simon Baron Development közösen vásárolták meg, 30 millió dollárért. Ekkor teljesülhetett végre-valahára a teljes körű felújítás, 2017. februárjában pedig kulturális emlékművé nyilvánították.