Elátkozott Tárgyak/Helyek [BEFEJEZETT]

Bodom-tó

 Finnország egy békés szeglete a világnak, bűnügyi hírekben ritkán hangzik el a neve. 1960-ban azonban történt valami, ami addig soha. Az eset annyira megrázta az északi ország közvéleményét, hogy az emberekben végérvényesen megingott biztonságba vetett hitük. Hogy miről is van szó? Adjon választ e kérdésre a Bodom-tavi gyilkosság sokkoló és máig megoldatlan, igaz története.

1960. június 4-én, négy fiatal, Maila Irmeli Björklund (15), Anja Tuulikki Mäki (15), Seppo Antero Boisman (18), és Nils Wilhelm Gustafsson (18), kempingezni indultak az Espoo város határában található Bodom-tóhoz. Az idő szép volt, sátrazásra kifejezetten alkalmas, a hangulat pedig vidám, mi baj lehet? A délután és az este folyamán még minden rendben volt, hajnalra viszont a négyfős társaság három tagja életét vesztette, az egyetlen túlélő, Gustaffson, pedig súlyos sérüléseket szenvedett.

A brutálisan megvert, összeszurkált és félig meztelen holttestekre egy helyi, ács, Risto Sirén figyelt fel, aki értesítette a rendőrséget, bár később kiderült, hogy azon a reggelen néhány madárlesen lévő fiú is járt arra, akik láttak ugyan egy szőke hajú férfit távozni, de nem mertek közel menni a megrongált sátorhoz. A vizsgálatok alapján fény derült arra, hogy a támadás kívülről érkezhetett, az áldozatok sebesülései pedig arra engedtek következtetni, hogy az elkövető kést és valamilyen beazonosíthatatlan tompa tárgyat használt, ezek az eszközök azonban soha nem kerültek elő. Eltűntek továbbá az áldozatok pénztárcái, néhány ruhadarabjuk, ugyanakkor különös, hogy a fiatalok bár motorral érkeztek, csak az indítókulcsoknak veszett nyoma, a járművek ugyanott álltak, ahová előző nap leparkolták őket. Gustafsson cipőit 500 méterre a sátortól találták meg.