Elátkozott Tárgyak/Helyek [BEFEJEZETT]

Highgate Cemetery

A Highgate Cemetery 1839-ben nyitotta meg kapuit, ezekben az időkben pedig – ha lehet ezzel a groteszk szófordulattal élni- rendkívül felkapott temetőnek számított. A felkapott szó ez esetben annyit takar, hogy a XIX. századi londoni társadalom tagjai közül legfőként a kiváltságosok engedhették meg maguknak, hogy itt helyezzék végső nyugalomra valamely szerettüket, vagy rendelkezzenek így önmagukat illetően. A XX. század elejére már emberek ezreinek állt itt sírja, többek között olyan híres személyeké, mint Karl Marx, Douglas Adams, vagy éppen Charles Dickens. 

Az évtizedek során a Highgate Cemetery renoméja fokozatosan halványulni kezdett, ennek köszönhetően állhatott elő a mai helyzet, ami szerint a temető egyszerűen megszűnt rendeltetésszerűen üzemelni, inaktívvá vált. Ettől függetlenül egy egészen más szempontból viszont rendkívül felkapottá vált, a kétes reputáció eredetéhez pedig a '60-as évekig kell visszatekintenünk. Ezekben az időkben jelentek meg az első olyan újságcikkek, amik különféle hátborzongató történetek, amik bizarrabbnál bizarrabb jelenségekről számolnak be. Ilyenek például azok a megfigyelések, amelyek különféle, a temetőben fellelhető entitásokról adnak hírt. Így születhettek újságcikkek a Highgate titokzatos fekete ruhás alakjáról, aki egyfajta meditatív állapotban, a távolba révedve bámul, ha pedig valaki megközelíti, köddé válik, vagy annak az őrült asszonynak a kísértetéről, aki a sírok között szaladgálva keresi halott gyermekeit, akik gyilkosság áldozatai lettek. Emellett szó esik még- a teljesség igénye nélkül- egy kalapos férfiról, akinek felbukkanása az egyébként már nem üzemelő kápolnában felhangzó állítólagos harangszóhoz köthető, de nem mehetünk el szó nélkül a környéken ólálkodó vörös szemű szörnyeteg mendemondája és az itt tevékenykedő okkult szektáról szóló rémhírek mellett sem. 

Természetesen ki-ki a maga világnézetének megfelelő konzekvenciákat vonhatja le ezekből a legendákból, de még a témát illetően teljesen szkeptikus hozzáállással rendelkezők is sokan egyetértenek abban, hogy a Highgate különleges atmoszférával rendelkezik. A temetők gyakortatájt szolgálnak városi legendák táptalajául, ebben az esetben pedig még egy jókora lapáttal rátesz a hely elhagyatott, magányos légköre. Ahogy a természet fokozatosan visszakövetelte az egyébként őt illető területet, úgy vált a Highgate légköre még különösebbé. Jó példa erre, hogy az immár szabadon terjeszkedő és burjánzó fák gyökerei néhol eltolták a kőből készült sírhelyek fedő elemeit, ezzel azt a látszatot keltve, mintha a halottak megelevenedtek volna és kimásztak volna nyughelyükről. 

Végezetül még egy történet, ami ezzel a temetővel kapcsolatos és jól szemlélteti a körülötte hajdanán forgó tömeghisztériát. Ez pedig nem más, mint az úgynevezett highgate-i vámpír. Valamikor az 1960-as években szárnyra kapott a hír, miszerint a Highgatet egy vámpír látogatja időnként. Az egyre duzzadó pletyka hatása odáig fajult, mígnem egy szép napon, 1970. március 13-án jópáran összegyűltek, hogy együtt akadjanak nyomára a titokzatos lénynek. A lelkes vámpírvadászok nem bízták a véletlenre, úgy gondolták, ha már lúd, legyen kövér –alapon, hogyha meglelik a vámpírt, egyből a másvilágra is küldik. Ennek megfelelően többen fakarókkal, feszületekkel, szenteltvízzel és fokhagymával felszerelkezve indultak az ad hoc módon induló razziára. A helyszínre természetesen a sajtó is kivonult, a szenzáció azonban elmaradt, az önjelölt Van Helsingek zsákmány nélkül távoztak, miután átkutatták a Highgate minden négyzetméterét. 

Napjainkban a hely továbbra is felkapott úticél a parajelenségek kutatóinak, vagy épp a horror és az ilyen jellegű legendák szerelmeseinek, akik maguk szeretnék megtapasztalni a Highgate Cemetery állítólagos különleges légkörét.