Elátkozott Tárgyak/Helyek [BEFEJEZETT]

Bethlem Royal Hospital

A Bethlem Royal Hospital – vagy ahogyan legtöbben ismerik, Bedlam – az általunk ismert legrégebbi intézményesített tébolydaként van számon tartva a maga 1247-es alapítási dátumával. A több évszázadon keresztül fennálló és üzemelő komplexum bár számos változtatáson (köztük egy teljes átköltöztetésen is) átesett, nevét örökre rávéste nem csupán Anglia, hanem az egész világ történelmének lapjaira.

A XIII. századi Nyugat-Európában a pszichiátriai zavarokkal küzdők élete egy, a halálukig véget nem érő vesszőfutás volt, amelyet megaláztatás, fizikai és lelki kínok egyaránt tarkítottak. Az akkori különös nézetek ugyanis a legkevésbé keresték jó helyen a probléma valós gyökereit, nem beszélve arról, hogy az elmezavar definíciója is jelentős mértékben különbözött a mai ismereteinken alapuló kategorizálásoktól. Így alakulhatott ki az a tragikomikus helyzet, amelyben olyan dolgokat is az őrület számlájára írtak, mint a dadogás, vagy a rendszeres maszturbálás. A korabeli gyógyítók általában a katolikus egyház által diktált meghökkentő módszerekkel próbálták kikúrálni bajaikból azokat, akik vélt, vagy valós pszichés, mentális gondokkal küzdöttek. Természetesen akkoriban is akadtak olyan, jó szándékú papok és szerzetesek, akik nem saját torz, szadista késztetéseiket szerették volna kiélni másokon, hanem valóban segítő szándékkal viseltettek hányattatott sorsú embertársaik felé.

Kezdetben a Bethlem Royal Hospital összesen alig több, mint egy tucatnyi beteget próbált ellátni. Később az intézet fokozatos bővítéseken eset át, ezzel együtt pedig bentlakóinak száma is megváltozott. Azonban nem csupán a pacientúra mennyiségi, hanem minőségi összetétele is megváltozott. A Bedlam intézménye fennállása során ugyanis szorosan összefonódott állami körökkel, így nem volt ritka, hogy a bebörtönzöttek egy hányada kizárólag politikai okokból került ide. Beszédes az a tény, hogy 1598-ra az intézményt gyakorlatilag lakhatatlannak minősítették, a kor higiéniai standardjai mellett, hiszen tudvalevő, hogy Nyugat-Európa nem járt az élen az idő tájt ezen a területen. Emlékeztetőül, a XVI. század végi Párizsban, például ha az ember az utcára kívánta üríteni az otthoni bili tartalmát, előtte kiáltania kellett, hogy figyelmeztesse a többieket, Nürnbergben pedig az úgynevezett pappenheimerek szedegették össze a nyilvános helyekről az emberi ürüléket, hogy aztán a folyókba öntsék azt. A Bedlam tehát még ilyen mércéhez viszonyítva is embertelen helynek minősült, így belegondolhatunk, mi lehetett az, ami még az akkori ellenőrzések során is kirívónak számított. Külön érdekesség, hogy a Bethlam Royal Hospital köztudatban élő neve, a Bedlam külön fogalomként, szóként vonult be az angol köznyelvbe, tébolyda, káosz jelentéssel.

A tébolyda irányításáért jó ideig egy úgynevezett keeper felelt, afféle igazgatóként. Közülük az egyik leghírhedtebb Helkiah Crooke volt, aki egyedi megoldásaival még pokolibbá tette az egyébként is borzalmas intézményt. 1619-es hatalomra kerülése után Crooke fittyet hányt még az akkori előírásokra is, úgy gondolta, sajátos reformjai szerint fogja vezetni az intézményt.