Jeon Jungkook a VT kozmetikai cég vezetője egy megbízható titkárt keres. Így talál rá Park Jiminre, akinek mondhatni két személyisége van. Nappal egy ártatlan tünemény, akiről nem lehet rosszat mondani, ám éjjel mintha teljesen kicserélnék. Ugyanis...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
J U N G K O O K
Teltek a napok, szinte elrepült az idő a fejünk fölött. Jimin már lassan három hónapja dolgozott nálam, én pedig ez idő alatt próbáltam a fél szememet rajta tartani és figyelni, hogy minden rendben van-e vele. A próbaidőn átment -mily meglepő-, most már teljes munkaidőben dolgozik. A hónapok alatt közelebb kerültünk egymáshoz és számomra már régen nem egy főnök-alkalmazott kapcsolat van közöttünk. Kezdünk barátokká válni, ami az elején engem is meglepett, de nem riadtam vissza és próbaltam mindenemmel azon lenni, hogy ne történjen meg az, ami három hónappal ezelőtt.
- Pontosan mikor leszel kész? - intéztem szavaim a titkáromnak, mire ő a mutatóujját felemelve jelezte, hogy várjak. Nem sok mindenki tehette ezt meg velem, de különös módon megengedtem, hogy Jimin így viselkedjen.
Olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha már ezer éve nálam dolgozna és legjobb barátok lennénk. Hihetetlenül gyorsan megszoktuk egymás mellett és összhangban dolgozunk, bár sosem mondunk nemet egy kisebb vitázásra, ha úgy alakul. Akkor pedig kész káosz van, ugyanis Jimin egy makacs öszvér akárcsak én, így apró összeszólalkozásaink akár fél óráig is eltartanak.
A karórámra pillantottam és akkor tudatosult bennem, hogy Jimin már két perce várakoztat engem, így unottan visszadőltem a székembe és a plafont kezdtem el bámulni. Jimin torok köszörülésére felkaptam a fejem, mire ő nagy szemeivel pillantott rám.
- Kész vagyok - mondta halkan, mire én egy apró mosolyt eleresztve léptem mellé, hogy megnézzem, mennyire végezte jól a dolgát.
Kezeimet nadrágom zsebeibe csúsztattam, majd Jimin széke mellett megállva hajoltam a monitorhoz. Ennek köszönhetően kissé közelebb kerültem Jiminhez. Na jó, túlságosan is közel voltunk egymáshoz. Alsó ajkamat megnedvesítve figyeltem szigorúan a képernyőt, de fél szemmel láttam, ahogy Jimin rám pillant. Nem bírtam ki, hogy ne fordítsam felé a fejem, ezért egy 'miért ne' gondolat után tettem, amit az agyam diktált. Fejünk között pár centiméteres távolság tátongott, de ez kevésbé sem izgatott engem. Tekintetem mélyen Jimin szemeibe fúrtam és úgy éreztem, hogy menten rabjává válok azoknak a csokoládébarna íriszeknek.
Mintha tekintete leláncolt volna és képtelen voltam kiszabadulni a fogságából, olyan szorosan tartott. Nagy nehézségek árán kaptam el tekintetem a szemeiről, ezzel megszakítva a szemkontaktust. Szemeim, Jimin dús és cseresznyepiros ajkaira tévedtek, aminek látványa miatt muszáj volt a zsebemen keresztül megmarkolnom a combom. Ilyen telt és gyönyörű ajkakat még életemben nem láttam és szívesen megkóstoltam volna. Ajkamba harapva szemeztem tovább Jimin párnáival, míg nem azoknak az ápolt ajkaknak a tulajdonosa kizökkentett a bambulásomból, ezzel megszakítva azt a bizonyos kísértést, miszerint meg kell csókolnom azokat a puha párnákat.
Zavartan kiegyenesedtem és megköszörültem a torkomat, majd egyik kezemmel a homlokomat piszkáltam, míg a másikkal magam mögé mutattam, ám fogalmam sem volt, hogy miért.
