Jeon Jungkook a VT kozmetikai cég vezetője egy megbízható titkárt keres. Így talál rá Park Jiminre, akinek mondhatni két személyisége van. Nappal egy ártatlan tünemény, akiről nem lehet rosszat mondani, ám éjjel mintha teljesen kicserélnék. Ugyanis...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
J U N G K O O K
- Megkértem Hayley kezét - mosolyodott el szélesen, mire az álam a földön koppant.
- Én erről miért nem tudtam? - kérdeztem tőle kissé felháborodva, hiszen azóta rengetegszer beszélgettünk.
- Túl gyorsan történt minden és kiment a fejemből - pillantott rám bocsánatkérően, mire én hátba veregettem.
Még álmodni sem mertem arról, hogy a mindig morcos Min Yoongi egyszer megnősül. Méghozzá egy olyan nőt vesz feleségül, akire minden férfi vágyik. Volt alkalmam megismerni Hayleyt és azt kell, hogy mondjam, ő egy nagyon rendes és meseszép lány. Félig koreai, de eddig még csak egyszer járt itt. Yoongi elmondása szerint Hayley szeretett volna ismét eljönni Dél-Koreába, aminek ő nem tudott nemet mondani, ezért is jöttek el Szöulba.
A nap további részén próbáltam a munkámat folytatni és Yoongira is figyelni, amikor mesélni kezdett az amerikai életéről. Örültem, hogy végre láthattam őt és a tény, hogy boldog, nemsokára pedig megnősül, igazán fokozta a jó kedvemet.
Épp az asztalomon hagyott papírokat vettem volna a kezembe, hogy azzal induljak haza, amikor is eszembe jutott, hogy valójában nem is kell megcsinálnom. Holnaptól kezdve más fogja ezt megtenni, így hát fütyörészve léptem ki az irodámból Yoongival az oldalamon.
Bekapcsoltam a rádiót, hogy az úton hallgassunk egy kis zenét, ezzel is elterelve figyelmemet a dugóról. Gondoltam, így nem fog annyira idegesíteni, hogy már fél órája szenvedek a belvárosban és még elég messze van az otthonom.
- Nem lenne jobb, ha beülnénk valahova? - vetette fel az ötletet legjobb barátom, mire én rövid gondolkodás után beadtam a derekam.
- De én nem fogok inni - kozöltem vele, majd nagy nehezen bekanyarodtam az egyik utcába, ahol a város egyik ismertebb bárja díszelgett. Yoonginak eszem ágában sem volt elmondani, hogy hova megyek, mert kinéztem volna belőle, hogy az út közben ugrik ki a járműből.
- Iszok én helyetted is, de várj már.. - halkult el azonnal, miután leparkoltam az 'Exotic' feliratú melegbárnál. - Én oda be nem teszem a lábam!
- Ne parázz, vigyázok rád! - veregettem meg a vállát, de nem igazán láttam rajta a megnyugvás jeleit, ezért szemeimet forgatva csatoltam ki az övemet, hogy kiszálljak a kocsiból. - Nem hagyom, hogy rád másszanak.
- Ezt még nagyon megjárod! - szállt ki ő is a járműből, amit le is zártam.
A zenét már kintről is lehetett hallani, ám bent szinte üvöltött, mellkasomban kellemes hatást keltve, amit ilyenkor a hangos zenék tesznek. Kevés asztal volt szabad, ezért amint megláttam egyet, rögtön lecsaptam rá. Épp az első sorban volt, így teljes rálátást nyerhettünk a színpadra, ahol már a táncosok vonagló teste vonta el mások figyelmét. Természetesen az enyémet is. Nem jártam még itt, de abban a pillanatban megfogadtam, hogy rendszeres látogató leszek.
