Jeon Jungkook a VT kozmetikai cég vezetője egy megbízható titkárt keres. Így talál rá Park Jiminre, akinek mondhatni két személyisége van. Nappal egy ártatlan tünemény, akiről nem lehet rosszat mondani, ám éjjel mintha teljesen kicserélnék. Ugyanis...
——————————————————————— A rész alján írtam egy kis információt, majd lessétek meg. Jó olvasást!🥰 ———————————————————————
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
J I M I N
Roppant érdekesnek tartottam Jungkook viselkedését. Az egyik pillanatban még a számban matat a nyelvével, a másikban pedig úgy viselkedik, mintha hibát követett volna el. Valamiért menekül a kettőnk között kialakult helyzettől, ami lassan az idegeimre megy. Épp az ajtón léptem ki a megkapolt bőröndömmel, amikor egy fekete, sötétített ablakú autó parkolt le az út szélére. Egy fiatal srác szállt ki a volán mögül, majd elém lépve meghajolt. Szinte biztos voltam benne, hogy Jungkook küldte, hogy kivigyen engem a reptérre, de nem lett volna rá szükség.
- Kim Jaehyun vagyok, Mr. Jeon új sofőre. - mutatkozott be, mire én is meghajoltam köszönésképpen. Mióta is van Jungkooknak sofőre? Eddig folyton azt mondogatta, hogy nincs szüksége rá.
Hagytam, hogy elvegye a bőröndöm és berakja a csomagtartóba, majd kinyitotta nekem az ajtót, én pedig egy halk "köszönöm" kíséretében beszálltam a kocsiba.
- Jó reggelt, Jimin! - egyidőben pillantottam meg Jungkookot és hallottam meg a hangját, ami miatt kissé megrezzentem, hiszen nem számítottam arra, hogy ő is itt lesz.
- Ö-önnek is, Mr. Jeon! - hangom kissé magasabb lett, amiért muszáj volt alsó ajkamba harapnom.
Fél szemmel a sofőrre pillantottam, ugyanis miatta nem tegezhettem Jungkookot. Bár ez nagy faszság, nem is értem, hogy miért nem tegezhetem a főnököm, akinek én vagyok a személyes titkára. Én vagyok vele napkeltétől napnyugtáig, nehogy már ne tegezzem őt! Magamban zsörtölődve vettem elő táskámból az egyik fekete mappát, amibe a heti időbeosztást állítottam össze. Illedelmesen átadtam Jungkooknak a mappát, amit koncentrálva kezdett el lapozgatni.
- Még ma, pontosabban délben találkozni fog a Kao kozmetikai cég elnökével, hogy egyeztessenek a terveikről egy ebéd keretében. - mondtam el a félig betanult szöveget, ugyanis ahogy az idő telik, egyre jobban belerázódom és már nem kell kismillió papírt teleírnom egy hosszú fogalmazással, amit Jungkooknak kell elmondanom.
- Hm.. - kezdett el bólogatni, majd bezárta a mappát és visszaadta nekem, hogy elrakjam a táskámba. - Szóval ez azt jelenti, hogy a megbeszélés után szabadok vagyunk.
- Ahogy mondja - bólintottam, majd Jungkookra pillantottam, aki egy sejtelmes mosoly kíséretében nézett engem. - Valami baj van? - suttogtam, mire ő csak megingatta a fejét, majd az ablak felé fordította a fejét.
Tettem, amit ő is, így az út csendben telt el. Én elvoltam foglalva a kilátással, Jungkook pedig valamit nyomkodott a telefonján. Már kedzett idegesíteni a pötyögtetésének hangja, de mielőtt még olyat tettem volna, aminek látványát Jaheyun szemei bánták volna, megérkeztünk a reptérre. Szinte azonnal kipattantam a kocsiból és egy nagy adag, friss levegőt szippantottam be, majd aztán lassan kieresztettem. Jaehyun átadta a bőröndömet, majd egy meghajlás kíséretében elhajtott a kocsival. Ketten maradtunk Jungkookkal, így nyugodtan tegezhettem.
