13. rész

1.5K 162 102
                                    

————————
Egy gyors kérdés mielőtt elolvasnátok a részt.
Ennyire rossz lenne az, amit írok? Mostanában észrevettem, hogy kevesen lettünk és sokan már nem is olvassák ezt a történetet. Nem tetszik? Vagy az írásommal van a baj? Úgy érzem már mindenki utál ezen a platformon és szinte rettegek feljönni, mert mintha mindenki a hibáimat keresné, hogy aztán azon csámcsogjanak. Nagyon jól esne egy kis bíztatás, vagy visszajelzés, hogy igen is jó lett az, amit írtam.
Mintha feleselegesen kínlódnék és dolgoznék sokat a semmiért.
Így olyan mintha a levegőnek írnék...

Csak ennyit szerettem volna, köszönöm annak, aki idáig elolvasta és nem görgetett tovább..
————————————

J U N G K O O K

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

J U N G K O O K

Tokió egy csodálatos hely. Már a legelső látogatásomnál szemet szúrt és szinte első pillantásra beleszerettem Japán fővárosába. Tavasszal a legjobb ellátogatni, hiszen akkor virágzanak a cseresznyevirág fák, amik szinte mindenhol jelen vannak a városban. Különösebben a parkokat szoktam egymagam járni, amikor lehetőségem adódik arra, hogy eljöjjek, de egy-két utcai éttermet is meglátogatok, az ízletes ételek miatt. Hiába voltam jelen pillanatban is egy étteremben, a kaja gondolatától még így is összegyűlt a nyál a számban. Ám nem álmodozhattam sokáig egy istenien ízletes sashimi tálról, ugyanis Michitaki Sawada, azaz a Kao kozmetikai cég elnöke indulni készült, ezzel pedig véget ért a mai megbeszélésünk.

- Úgy tűnik, hogy semmilyen probléma nem adódhat a projektünkkel kapcsolatban, és külön köszönet, amiért a cégünket válsztották. Már alig várom a közös munkát! - fogtam kezet az idős férfival egy meghajlás kíséretében.

Közel egy órán át tartott a megbeszélés. Az ételt is dísznek rendeltük, legalább is én, mert egy falatot se ettem, ugyanis folyamatosan beszéltem a cég vezetőjével. Miután mindennel végeztünk, Jimin mellém lépett, miközben megigazította fekete keretes szemüvegét. Míg meg nem láttam, fogalmam se volt arról, hogy szemüveges és be kell vallamom, nagyon is jól állt neki. A mappát szorosan mellkasához szorította, emiatt pedig úgy nézett ki, mint a suli strébere. Minden esetre egy édes strébernek nézett ki a szememben.

- Mit gondolsz? - kértem ki a véleményét, mire egy pillanatra rám nézett, majd vissza, hogy továbbra is az embereket fürkéssze szemeivel.

- Szerintem ez egy jó fogás lesz és a cég érdekében is nagyon jó döntést hoztál - válaszolt kérdésemre.

- Hoztunk - javítottam ki,mire egy félénk mosollyal bólintott egyet. - Bekapunk valamit? - hajoltam hozzá közelebb, ezzel elérve hogy ijedten rám nézzen.

- Mit? - meglepett arckifejezésén hangosan felnevettem. Szándékosan ejtettem el ezt a bénán hangzó, de két értelmű mondatot és nem is számítottam másra, mint hogy a maga módján meglepődjön.

Strip for Me /Jikook/ BEFEJEZETTDonde viven las historias. Descúbrelo ahora