Jeon Jungkook a VT kozmetikai cég vezetője egy megbízható titkárt keres. Így talál rá Park Jiminre, akinek mondhatni két személyisége van. Nappal egy ártatlan tünemény, akiről nem lehet rosszat mondani, ám éjjel mintha teljesen kicserélnék. Ugyanis...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
J I M I N
Szorgosan jegyzeteltem és minden áron azon voltam, hogy semmit ne hagyjak ki, azok közül, amiket eddig Jungkook felsorolt. Túl gyorsan beszélt, én pedig alig bírtam tartani vele a tempót, de szerencsére mindent letudtam írni. Hogy őszinte legyek, a megbeszélés utolsó tíz percében nem igazán tudtam, hogy miről is van szó. Láttam, ahogy Jungkooknak mozog a szája, de egyetlen egy hangot sem hallottam, ami ilyenkor elkéne hagynia dús és őrülten kívánatos ajkait.
Akaratlanul is eszembe jutott a legelső csókunk a melegbárban, amire nem emlékeztem teljesen, mégis nagy nyomot hagyott bennem. Aztán ott volt a második csókunk a lépcsőházban, amire jobban emlékszem és minden perce felért egy álommal. Alsó ajkamat beharapva elevenítettem fel az összes képkockát, ami a szemeim előtt vetítetődtek le. Külső szemlélőként láttam magunkat, ami még izgatóbb volt. Ismét Jungkookra pillantottam, különösebben az ajkaira, amiket nyelvével nedvesített meg pár másodperccel ezelőtt, de szerencsém volt, hiszen nyelvét ismét kidugta ajkai közül, ahogy a munkára koncentrált. Szemöldökeit ráncolta és ajkait szántotta végig nyelvével még négyszer, amitől gyorsabban kezdett el dobogni a szívem.
Jungkook egy pillanatra rám nézett, majd vissza a Kao cég elnökére. Szemöldökét ráncolva pillantott vissza rám szinte azonnal, mintha roszul látta volna azt, hogy per pillanat miatta nyáladzom. Torkát megköszörülve húzta ki magát, majd biccentete oldalra a fejét, ezzel megropogtatva nyakát, ami az egyik legszsexisebb mozdulatai köze tartozott szerény véleményem szerint. Az utolsó pár percben folyton mozgolódott és láthatóan nem bírt egy helyben maradni azok után, hogy rám nézett.
Elegem volt már abból, hogy várnom kellett. Nekem nem volt elég két csók és egy szopás, nekem a főnököm kellett teljes egészében és nem csak egyetlen egy körre. Türelmetlen voltam és kiéhezett, Jungkook pedig megadhatja nekem azt, amire vágyom és ezzel ő is jól járna. De persze ezt a szemébe nem mertem volna elmondani, ahhoz már gyáva voltam. Bár saját magam sem értettem, hogy miért futamodom meg, amikor itt lenne a lehetőség arra, hogy leteperjem.
- Akkor holnap ugyanitt, viszlát! - szakíttot ki gondolataimból Jungkook mély hangja.
Párszor pislogva tértem vissza a fellegekből, majd feljebb csúsztam a széken, miközben Jungkookra néztem. Már nem néztem rá kihívóan és csillogó tekintettel, azon morfondírozva, hogy várjak, míg hazaérünk vagy itt és most leteperjem. Ahogy állkapcsát befeszítve előrebb dőlt, pontosabban felém, nagyot nyeltem és minden áron azon voltam, hogy csakis a szemeibe nézzek.
- Hol is jártál pár perccel ezelőtt? - tette fel a kérdést, mire elpillantottam róla, de ő szinte azonnal megragadta az arcom, hogy ismét ránézzek. - Hm?
Majdnem azt mondtam neki, hogy gondolataimban az ágyában jártam, de ajkamat beharapva meredtem szemeibe. Jungkook egy féloldalas mosollyal reagált szótlanságomra, majd a cuccait elpakolva felállt a székről. Így tettem én is, majd szemüvegemet megigazítva indultam el Jungkook után, aki már az ajtónal várt engem.
