Jeon Jungkook a VT kozmetikai cég vezetője egy megbízható titkárt keres. Így talál rá Park Jiminre, akinek mondhatni két személyisége van. Nappal egy ártatlan tünemény, akiről nem lehet rosszat mondani, ám éjjel mintha teljesen kicserélnék. Ugyanis...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
J U N G K O O K
Hüvelyk- és mutatóujjam közé csíptem alsó ajkamat, miközben Jimint figyeltem. Ügyeltem arra, hogy ne legyek feltűnő, hiszen elég kínos lenne, ha meglátna. Elismerően bólogattam, ugyanis leendő titkárom nagyon jól végezte a dolgát. Bár volt még miben fejlődnie, de kellőképpen gyors volt és hamar végzett a rászabott feladatokkal. Úgy éreztem, végre találtam magam mellé egy megfelelő embert, aki mindig itt lesz nekem, hogy segítsen.
Ám a rohadt nagy, önző természetemnek köszönhetem azt, hogy szegény Jimint ugráltatom. Muszáj lesz megtudnom, hogy mennyit bír el és hogyan végzi a munkát nyomás alatt. Ártatlan, angyali arcát meglátva egy pillanatra kétségeim támadtak affelől, hogy jó ötlet lesz-e, ha egy hónapig tesztelni fogom.
Mit ne mondjak, eléggé nagy hatással volt rám a fiú. Már akkor tudtam, amikor először megláttam a képen, hogy ő kell nekem és amit a nagy Jungkook kitervel, azt meg is valósítja.
Nagyot ásítva pillantottam karórámra, ami már este nyolcat mutatott és egy elégedett mosolyt villantva néztem végig asztalomon, amin már az aláírt papírok voltak.
- Ideje hazamenni, Jimin! - álltam fel helyemről, zakómat kezembe véve. - Gyere, hazaviszlek - ajánlottam fel neki kedvesen, de meg sem lepett, amikor visszautasított. - Mégsem hagyhatom, hogy ilyenkor mászkálj egyedül az utcákon.
- Fogok egy taxit, ami majd hazavisz - vette fel a kabátját.
- Ez volt az első napod, hadd vigyelek haza! - próbálkoztam ismét, mire Jimin rám pillantott, majd rövid gondolkodás után bólintott egyet.
Villantottam egy széles mosolyt, még ha nem is volt szokásom ezt tenni, majd Jimint magam elé engedtem..
- Na és ezelőtt hol dolgoztál? - jól láthatóan ledermedt, amit nem igazán értettem. - Eléggé hiányos volt az életrajzod, ezért kérdezem.
- Oh.. - szólalt meg alig hallhatóan, majd megállt az autóm előtt. - Egy kávézóban.
- Hm - nyitottam ki közben az kocsi ajtaját. - Ott milyen volt dolgozni?
- Nem volt egyszerű, de nehéznek sem mondanám - nézett rám egy pillanatra, majd ismét a kezeire pillantott, amik az ölében pihentem. Az ujjait tördelte, mintha feszélyezve érezné magát a kőzelemben. - Nagyon sok vendéget kellett kiszolgáljak és később értem haza.
Az út további része csendesen telt, nem is igazán szerettem volna már beszélni, bár Jimin hangját egész nap hallgatnám. Volt benne valami különleges. Néha izgató volt, néha pedig lenyugtatott engem.
Egy kisebb lakótelepre értünk és a Jimin által kijelölt helyre parkoltam le a kocsival. Kkszálltam a helyemről, hiszen mégis udvariasnak neveltek és illetlennek tartottam azt, hogy a kocsiban maradjak.
