J I M I N
Alig vártam, hogy véget érjen a fellépésem és hazamehessek végre aludni, még ha csak pár órát is tudnék, nekem az is tökéletes lenne. Délben ettem utoljára, amikor Jungkookkal mentem el ebédelni az egy órás szünetünkben. Már két hete dolgozom neki és eddig minden a legnagyobb rendben azon kívül, hogy folyamatosan ugráltat és sosem várja, amíg befejezem a munkám, szinte azonnal kiadja a következő "parancsot". Fárasztó munka, de mindent megteszek azért, hogy véglegesen a tikárja legyek.
Az igazat megvallva nem is szerettem volna több ételt a gyomromba küldeni, ugyanis a napokban észrevettem, hogy mennyire elhanyagoltam a testemet. A tabletták csak nőiesítenek, de ettől még nem fogyok le, ezért próbáltam meg sokkal kevesebbszer enni vagy, ha mégis eszem, egy idő után amúgy is elérem, hogy kihányjam.
Egyelőre azon voltam, hogy ne a színpadon rendezzek extra jelnetet, ahogy összeesek az éhségtől és fáradtságtól. A rúdat minden erőmmel szorítottam és azon voltam, hogy az utolsó percig se engedjem el, mert éreztem, hogy abban a pillanatban összeesnék. A közönség hangját mintha a víz alól hallottam volna és forgott velem a terem. A lábaim remegtek, akár a kocsonya és szaporán vettem a levegőt, miközben töbször is nyeltem egy aprót, ezzel visszaűzve az ebédet a helyére.
Épp, hogy megállt a zene és elhúzták a függönyöket, abban a percben hagyta el lábaimat az erő. Nagyot estem volna, ha nem kap el valaki hirtelen, szorosan a karjaiba zárva. Félig lehunyt szemeimmel néztem fel a férfira, aki tulajdonképpen Namjoon volt, a főnököm. Besegített az öltözőbe, majd egy pohár vizet nyomott a kezembe, amit elutasítottam, ugyanis még mindig hányingerem volt és biztos voltam benne, hogy ha megiszom a vizet, akkor azonnal kihánynék mindent, ami a gyomromat rontja.
- Ez így nem lesz jó, Jimin! - hajolt hozzám közelebb, szemei aggódóan vizslattak engem. - Összeestél a színpadon! Mondd, hogy nem tértél vissza a régebbi szokásodhoz!
Fejemet lehajtva pillantottam cipőmre, amit most érdekesbbnek tartottam a válasz adásnál. Képtelen voltam hazudni, de mégsem volt bátorságom elmondani az igazságot. Ujjaimat tördeltem és próbáltam nem elsírni magam, ami sikertelennek bizonyult, miután elhagyta egy könnycsepp a szememet. Éreztem, ahogy végigszántja az arcom, egészen a nyakamig, ami más helyzetben csiklandozna, de most egy pillanatra sem érdekelt. Szipogva töröltem meg erőszakosan a szemeim és továbbra is a cipőm vagy Namjoon cipőjét néztem.
- Nézz rám, Jiminie - kérte lágy hanggal, mire bizonytalanul néztem szemeibe, de szinte azonnal elkaptam róla tekintetem. Namjoon az államnál fogva húzta vissza a fejem, hogy azért is a szemeibe nézzek.
Végül beadtam a derekam, ugyanis a főnököm jóval erősebb és makacsabb volt nálam.
- Semmi baj - ahogy Namjoon megérintette a vállam, még több könnycsepp keletkezett, ezzel eláztatva az arcomat. - Nem haragszom rád, Jimin. Aggódom érted, úgy mint a több táncosért. Tudom jól, hogy nem könnyű ezzel a munkával élni és azt is tudom, hogy sosem tudtál magadnak megfelelni. De had mondjak valamit, meghallgatsz?
ESTÁS LEYENDO
Strip for Me /Jikook/ BEFEJEZETT
FanficJeon Jungkook a VT kozmetikai cég vezetője egy megbízható titkárt keres. Így talál rá Park Jiminre, akinek mondhatni két személyisége van. Nappal egy ártatlan tünemény, akiről nem lehet rosszat mondani, ám éjjel mintha teljesen kicserélnék. Ugyanis...