Jeon Jungkook a VT kozmetikai cég vezetője egy megbízható titkárt keres. Így talál rá Park Jiminre, akinek mondhatni két személyisége van. Nappal egy ártatlan tünemény, akiről nem lehet rosszat mondani, ám éjjel mintha teljesen kicserélnék. Ugyanis...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
J I M I N
Ahogy beestem a lakásomba, semmivel sem törődve vettem az irányt a hálóba. Egyenesen az ágyba zuhantam és a nemrég történteket játszottam vissza a fejemben újra meg újra. Miután Jungkook elrohant, rosszullétre hivatkozva hazajöttem. Nem így akartam a tudtára adni, hogy máshol is dolgozom, valójában nem is akartam neki elmondani. Nyöszörögve ültem fel az ágyon és meredtem magam elé, majd grimaszolva vetődtem a matracnak, miközben hajamat tépkedtem, lábaimmal a levegőben rugkapálva.
- Egy idióta vagy, Jimin! - beszéltem magamhoz, mint egy örült. - Most hogy nézzek ezek után a szemébe?
Úgy gondoltam, hogy jobb ötlet lenne ha nem megyek be dolgozni, mert egy gyáva nyuszi vagyok és ez sosem fog megváltozni. Ajkamat harapdálva feküdtem a párnák közé, de képtelen voltam elaludni. Hisztérikusan siettem ki a konyhába, hogy tejet melegítsek, hátha az segíteni fog és hamarabb elalszom. Míg a tej melegedett, addig én a konyhapulton könyökölve temettem arcomat tenyereimbe. Próbáltam összeszedni magamat és pozitîvan hozzáálni a helyzethez, de erről egyáltalán nem lehetett pozitívan gondolkodni.
Egyszerűen meggondolatlan voltam, elbénáztam és emiatt leszek kirúgva. Ha ez fog történni, nem hiszem, hogy egyhamar találok egy olyan munkát, amit Jungkooknál is végeztem. Legalább is nem olyan élvezhetőt és jól fizető állást, mint ami nála volt..
Gondolataimban elmerülve nem figyeltem annyira, így hát nemes egyszerűséggel a kezembe vettem a felmelegedett lábas szélét; de rögtön elengedtem, ugyanis rohadt forró volt. Kezemet a csap alá tartottam és fájdalmas grimaszba torzult az arcom, ahogy ránéztem a sérülésre. Ujjaim vörösek voltak és megállás nélkül sajogtak. Szüntelen folyattam a hideg vizet az égetett területre, de amikor megkíséreltem elvenni onnan a kezemet, iszonyatosan fájni kezdett. Ezt még háromszor eljátszottam, de egyszr sem sikerült elérnem a fürdőbe így hát megelégeltem a balfaszkodásom és amilyen gyorsan csak tudtam, a fürdőbe rohantam, tűrve a fájdalmat.
Akaratlanul is, de elkezdtem sírni, amiért ennyire szerencsétlen vagyok. Nem csak szavak terén, de még abban is, hogy egy tejet sem tudok gondmentesen megmelegíteni. A fájdalom csak rátett még egy lapáttal és jobban sírni kezdtem. Könnyeimtől alig láttam, így pár percbe beletelt, míg megtaláltam az égési sérülésre használt kenőcsöt és kötszert. Kissé összeszedtem magam és szipogva töröltem meg vizes ujjaimat, amin már jó pár hólyag díszelgett. Alsó ajkamat beharapva kentem fel fel ujjaimra a kenőcsöt, majd a kötszert sem sajnálva tekertem fel a kezemre.
Szemeimet megtöröltem, majd miután elpakoltam a cuccokat, egyenesen a szobámba mentem. Úgy gondoltam, hogy nem fog már kelleni a meleg tej, a sírás bőven elég volt arra, hogy elaludjak.
- Szerencsétlen vagy, Jimin, törődj bele... - motyogtam alig hallhatóan, majd szemeimet lehunyva préseltem ki az utolsó könnycseppeket, amik arcomon lefolyva égették bőrömet.
