Jeon Jungkook a VT kozmetikai cég vezetője egy megbízható titkárt keres. Így talál rá Park Jiminre, akinek mondhatni két személyisége van. Nappal egy ártatlan tünemény, akiről nem lehet rosszat mondani, ám éjjel mintha teljesen kicserélnék. Ugyanis...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
J I M I N
Hazudnék ha azt mondanám, hogy másnap reggel teljesen nyugodtan léptem be Jungkook irodájába. Valójában rohadtul izgultam, konkrétan a semmiért, ugyanis egyikőnk se hozta fel az éjjel történteket. De ha jobban belegondolok, felesleges lett volna emlegetni. Megtörtént, aminek meg kellett történnie, azon kívül, hogy leszoptam, nem igazán lenne mit még mondani.
Ám kellemesebben telt a nap, hiszen Jungkook kedvesebb volt és nem szidott le minden kis apróságért, ami neki nem tetszett. Az órára pillantva tudtam meg, hogy már dél is elmúlt, így jó titkár módjára Jungkookhoz léptem.
- Melyik étteremben szeretnél ma ebédelni? - tettem fel neki a kérdést, mire ő pár pillanatig elgondolkodva bámulta a monitort.
- Ugyanabban, ahol tegnap is ebédeltünk - válaszolt, mire én már be is pötyögtem az étterem számát, hogy asztalt foglaljak. - Ott nagyon finom a tteokbokki - suttogta, mire muszáj volt egyetértenem vele.
Amint sikeresen lefoglaltam egy asztalt, Jungkook megigazította a papírokat az asztalán, majd zakóját és telefonját felvéve jelezte, hogy indulhatunk. A kocsit én vezettem, hiába mondta azt Jungkook, hogy nem szükséges. Öt percen át azon vitáztunk, hogy ki vezessen, de sikeresen meggyőztem és úgy beszéltük meg, hogy míg dolgozom, addig én vezetek. Részben a sofőre lettem, de nem bántam, úgy is rég vezettem már kocsit.
- Mit fogsz enni? - kérdezte Jungkook, miközben ujjaival az asztalon dobolt.
- Csípős kimcsi levest - már a gondolatától is összefutott a nyál a számban.
- Akkor én is - válaszolt, majd leadta a rendelést. - Egyébként el kell menjek egy üzleti útra és te is elkísérsz engem.
- Na várj! - emeltem fel a kezemet. - Micsoda?
- Elmegyünk egy üzleti útra, két hétre méghozzá. - válaszolt, mire én meglepve figyeltem tovább. - Japánba.
Szinte rögtön felcsillant a szemem. Olyan rég nem voltam Japánban, szinte már nem is emlékszem rá.
- Tokió egyik leghíresebb cége keresett fel minket, hogy együtt dolgozzunk - avatott be, mire én elismerően bólogattam. - Jövőhéten indulunk, addigra pakolj össze pár cuccot magadnak és ne felejtsd el a fontos papírokat sem!
Bólintva adtam tudtára, hogy megértettem. Épp ekkor jött ki a rendelt ételt, amit szinte perceken belül el is fogyasztottunk. Már rég lejárt az ebédszünet, de Jungkook még mindig az asztalnál ült, tteokbokkit (ejtsd: tokboki) habzsolva. Másodpercenként néztem az órára, míg lábammal doboltam.
- Bírsz még enni? - kérdeztem hitetlenül, mire hümmögött egyet.
Ő volt a főnök, akkor mehetett vissza dolgozni, amikor akart, nem is ez volt a probléma. Csak az, hogy még nagyon sok munka várt ránk, erre ő itt tömte a száját. Később már beletörődtem, hogy kicsit később fogunk visszaérni, így egy halvány mosollyal figyeltem főnökömet. Olyan jóízűen evett, hogy nekem is megjött az étvágyam, hiába voltam már tele a levessel. Éhségemet elnyomva helyezkedtem el a széken, majd türelmesen megvártam, hogy Jungkook végezzen az evéssel.
