Jeon Jungkook a VT kozmetikai cég vezetője egy megbízható titkárt keres. Így talál rá Park Jiminre, akinek mondhatni két személyisége van. Nappal egy ártatlan tünemény, akiről nem lehet rosszat mondani, ám éjjel mintha teljesen kicserélnék. Ugyanis...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
J U N G K O O K
- Mit kell tenni legelőször? - kulcsoltam össze karjaimat, majd Jiminre néztem.
- Felhívom a repteret és elmondom, hogy készítsék elő Mr. Jeon magángépét - válaszolt, mire helyeslően bólogattam.
- Aztán?
- Aztán... - hirtelen elakadt, majd segítségkérően pillantott rám, de én halványan mosolyogva felvontam szemöldököm és intettem neki, hogy folytassa. - Aztán... - kezdett el egy pontot nézni, egyre jobban hunyorítva, majd mintha csak most tért volna magához, szemei tágra nyíltak. - Aztán elmondom, hogy hova lesz az út és hányan is leszünk a gépen!
- Hm.. - simítottam államra, gondolkodást tettetve, csak hogy jobban húzzam az agyát, ugyanis mostanában -pontosabban azóta, amióta leszidtam-, komolyabban veszi a munkáját. - Helyes!
Jimin lehunyt szemekkel fújta ki a levegőt, vállai a megkönnyebbüléstől leereszkedtek. Muszáj volt az orrom alatt elmosolyodnom. Már csak a mai nap volt hátra az indulásig, ezért is éreztem már annak az idejét, hogy mindennel elkészüljek. Míg nem leszek jelen, addig Jia fog helyettesíteni, had örüljön, hogy két hétig ő lesz az, aki a céget fogja vezetni. Nagy felelősséggel jár, ezért is adtam át neki ideiglenesen a helyem, mert ismerem és tudom, hogy felelősségteljes és bármit megtesz a cégért.
Boramot majd lepasszolom Yoongiéknak, had legyen nekik is pár boldog percük a kutyámmal. Ám fogalmuk sincs arról, hogy valójában kitesz három kutyát egyszerre, ha nem vagyok vele. De nem aggódom, majd megoldják valahogy.
- Na, mire vársz? - tapsoltam kettőt, mire Jimin ijedtében megugrott.
- Aztán készülj, lassan vége a munkának! - jutattam eszébe, hiszen szegény akármennyire is próbált mindent tökéletesen elvégezni, valamiért mégis szétszórt volt. Sokszor kaptam rá azon, hogy maga elé bámulva csípkedi az alsó ajkát, már szinte hallottam, ahogy a fogaskerekek nyikorogtak a fejében.
Összekulcsolt karokkal dőltem az asztalomnak, miközben Jimint figyeltem, ahogy az utat szervezi. Olyan komolynak tűnt, ha nem én lennék a főnök, akkor még elhinném, hogy Jimin az. A fehér ing szinte tapadt rajta, nyakkendője rendezetten és szépen volt megkötve. Nadrágja kissé szűk volt, ennek köszönhetően pedig megfigyelhettem izmait. Kerek fenekéről nem is beszélve, ami szinte már szétrepesztette a nadrágját. Alsó ajkamat megnyalva pillantottam Jiminre, miután bontotta a vonalat és széles mosollyal fordult felém.
- Sikerült! - emelte fel ökölbe szorított kezeit, mire nekem muszáj volt belülről tépkednem a számat, hogy türtőztesem magam és ne teperjem le ott azon nyomban.
- Remek, Jimin, szép munka volt! - tapsoltam meg, míg elismerően bólogatni kezdtem. - Eléggé megéheztem, te nem?
- Most hogy mondod, megkívántam a sertéshúst - válaszolta elgondolkodva, mire egy sejtelmes mosoly kíséretében léptem mellé.
