❝ -Emlékszel rám?-kérdeztem sejtelmes mosollyal, miközben áthatóan figyeltem Őt. Íriszei nagyra nyíltak a benne felgyülemlő ijedtségtől-Én vagyok az a lány, akit átejtettél.-szóltam, majd kinyújtottam felé a karom, amely áttetsző volt, ugyanis még c...
Meg is hoztam a második fejezetet, amely a múltba tekint vissza, arra az időre, amikor még Adeline életben volt. Nos, meglehet a találkozás kissé gagyinak hat, de szerintem éppen ezért annyira izgalmas, mert néhány fejezeten át ezeket a kissé klisés jeleneteket olvashatjuk utána viszont jönnek a komoly témák és problémák. Szóval ez egy apró kis léleknyugtatás a részemről magamnak és nektek is. Remélem elnyeri a tetszéseteket :)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 200 megtekintést a rengeteg biztató kommentet és a voteoket. Egyszerűen fantasztikusak vagytok! ♡
Legyen további csodálatos napotok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Olyan ember társaságára vágyom, aki együtt tud érezni velem, akinek a szeme válaszolni tud a tekintetemre.~
Mary Shelley
Visszaemlékezés:
Adeline Webster~
Minden a lopott pillantásokkal kezdődött. Az első alkalom, mikor felfigyeltem rá nagyon különleges volt, legalábbis az akkori álláspontom alapján mindenképpen. Az iskola melletti udvarban voltam, a padon ültem, és az ölemben lévő füzetembe írogattam, amely már televolt az irodalom órán levetett jegyzeteimmel. Miközben hallgattam a többiek beszélgetését amely méterekkel tőlem zajlott rajzolgatni kezdtem egy érdekes virágmintát, amelynek a satírozásával töltöttem a legtöbb időt. Mintha éreztem volna, hogy valaki figyelt közben, mindenféle meggondolás nélkül pillantottam fel, így találkozott a tekintetünk. Smaragdzöld kozmoszai már akkor is lenyűgöztek, és éreztem, hogy a levegő a tüdőmben rekedt. Hosszan elnyúlt másodpercekig kémleltük egymást, majd a göndör hajú fiú visszafordult a barátaihoz, akik éppen nagy hévvel magyaráztak neki valamit. Emlékeztem rá, hogy az osztályunkban lévő lányok gyakran beszéltek róla és a haverjairól, meg persze egyéb igencsak nem nekem való dolgokról, amik a srácokat övezték. Fekete ruháiban látszódott, hogy a rajta lévő tetoválások kissé megnyúltak a bőrén, ahogyan izmai táncoltak alattuk.
Hajamat a fülem mögé tűrve hajtottam vissza a fejemet a lapok felé, azonban éppen abban a pillanatban hullott le egy apró fehér virág a mellettem lévő fáról, pontosan rá a rajzomra. Összepréseltem a számat, nemsokkal ezután még a csengő előtt indultam be az épületbe, hogy a következő órámhoz előkészüljek.
