❝ -Emlékszel rám?-kérdeztem sejtelmes mosollyal, miközben áthatóan figyeltem Őt. Íriszei nagyra nyíltak a benne felgyülemlő ijedtségtől-Én vagyok az a lány, akit átejtettél.-szóltam, majd kinyújtottam felé a karom, amely áttetsző volt, ugyanis még c...
♡ Alternatív megoldások 3/4. Remélem tetszeni fog nektek ♡
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
~Ez az együttlét, ez a néhány nap aztán az egész életemre kihatott. Nem csak azért, mert a közös élet reményét mutatta fel, hanem mert sok kérdést hagyott megválaszolatlanul. Méghozzá az összes olyan kérdést, amire választ keres az ember.~
Légrádi Gergely
Adeline Webster~
Zokogva riadtam fel az álmomból, miközben a szívemre szorítottam a kezemet, arcomon pedig még akkor is végigszántottak a könnycseppek. Minden oda nem illő dolog eszembe jutott az álmommal kapcsolatban, egészen addig míg Harry öngyilkos nem lett. Hagytam azt, hogy megölje önmagát, holott segíthettem volna neki és támogathattam volna a mentális egészégében.
Amint magamra néztem feltűnt, hogy az első randinkra szánt ruha volt rajtam, az ágyamon feküdtem és élő voltam. Hozzátudtam érni a takaróhoz, nem lebegtem felette néhány centiméterrel, ez pedig mérhetetlen örömmel töltött el, azonban az ábrádnom oda nem illő képei állandóan belekúsztak az elmémbe.
Az órára sandítottam, ezt követően nyugtáztam magamban, hogy volt elég időm letisztázni magamban az eseményeket, még akkor is, ha az mindössze csak képzelgés volt. Hosszú percekig morfondíroztam azon, hogy remegő kezeim közé fogjam-e a mobilomat, és felhívjam-e a fiút, de végül úgy döntöttem, hogy megteszem, vesztenivalóm nem volt semennyi.
-Szia, Harry.-motyogtam, amint észleltem, hogy felvette. A háttérben autók és motor zúgása hallatszódott, emiatt összevontam a szemöldökömet-Késni fogsz, igaz?-leheltem döbbentem, mire az éppen ezután köszönő megilletődött.
-Öhm, igen, de honnét tudod? Az édesanyám felhívott? Csak, mert segítenem kellett neki, és biztosan kések legalább egy órát, dugóba keveredtem.-magyarázta, én pedig szédülni kezdtem. A szívem eszeveszettül dobogott a mellkasomban, és tátogtam, akárcsak egy hal. Lehetséges volt az, hogy megálmodtam a randink egy másik változatát, amely az életünk más kimenetele is volt? Nem akartam, hogy megtörténjen, annak ellenére sem, ha képes lettem volna változtatni a fejleményeken. Úgy gondoltam csírájában kellett elfojtanom a dolgokat-Ugye nem baj? Kérlek ne haragudj, hogy eddig nem hívtalak, de egyszerűen nem mertem elmondani.-szólalt fel kicsit hangosabban, ugyanis ismételten felhangzott egy duda szó, valószínűleg a saját autójából jöhetett.
-Semmi baj, örülök, hogy tisztáztuk. Annyi kérésem lehetne, hogy a házunk elé jönnél? Nem hinném, hogy sötétben egyedül kimerném tenni a lábamat az utcára.-találtam ki valamit hirtelen, elvégre nem mondhattam azt, hogy álmomban meghaltam, mert késtél, szellem lettem te pedig láttál, sőt mi több, öngyilkos is lettél miattam, de ez elég megrázkódtatás volt ahhoz, hogy felriadjak.
-Természetesen, ajánlani is akartam, mert szerintem sem jó ötlet egyedül sétálgatnod.-válaszolta, nemsokkal ezután bontottuk a vonalat. Megkönnyebbülten dőltem hátra, de akkor sem mertem huzamosabb ideig behunyni a szemeimet, mert attól féltem, ismételten látni fogom, ahogyan a fiú élettelen testét szorítom magamhoz.
Igaza is volt Harry-nek, csaknem egy órát időztem még mielőtt megérkezett volna, de nem bántam, inkább vártam, minthogy az ábrándban történtek után kimenjek egyedül az utcára. A csengő éles hangja után felpattantam, nemsokkal ezután megigazítottam a hajamat és a szoknyámat, intettem egyet az édesanyámnak, majd kinyitottam Harry előtt az ajtót. Szélesen vigyorgott rám, és éppen olyan jól festett, ahogyan elképzeltem, vagy álmaimban élt. Egy vörös rózsát forgatott ujjai között amit szégyenlősen mosolyogva adott át nekem, azonban én ahelyett, hogy bármiféle zavart mutattam volna, két kezembe fogtam az arcát, majd lehúztam magamhoz egy hosszú csókra. Nem értettem magam, de örültem annak, hogy megléptem ezt a fokot, ugyanis őrültség lett volna több időt elpazarolnunk a beteljesületlen vágyainkra. Ezt biztosan megtanultam az alvásom alatt, és bár mélyen a szívemben attól tartottam emiatt a fiú furán fog rám tekinteni, azután, hogy elváltunk egymástól szélesen vigyorgott le rám, majd derekamnál fogva közelebb húzott magához.
-Ezt a randi végére tartogattam, de azt hiszem nem bánom, hogy átvetted tőlem a stafétát.-lehelte újra az ajkaimra, mire kissé felnevettem és akkorra már pirulva hajtottam le a fejem, ugyanis feleszméltem, hogy az agyam még teljesen nem állt vissza az eredeti állapotokra, és még akkor is az általa készített képeket akarta a fejembe kényszeríteni.
-Örülök, hogy nem kellett búcsút mondanunk egymásnak.-jegyeztem meg csendesen Őt ölelve, és szerencsére semmit sem hallott belőle.
A randevúnk után hivatalosan is egy párt alkottunk, kijártuk a gimit, majd közösen mentünk egyetemre és össze is költöztünk. Éppen úgy, ahogyan Harry az álmomban akarta volna. Mert igen, még azután is élénken éltek bennem a történések, és akkor is tökéletesen tudtam, hogy az egy fordított világban megtörténtek velünk azok az események. Amit nagyon sajnáltam, de nem akartam, hogy kihatással legyen a sajátunkra, emiatt nem árultam el Harry-nek, hanem mindenféle gond nélkül éltük le az életünket együtt elválások és kínok nélkül...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
