𝐒𝐄𝐏𝐓/Hét

386 44 23
                                    

♡  Szépséges napot kívánok, Lads! 

Meg is hoztam nektek a hetedik fejezetet, amely most bár nem lett olyan hosszú, mint az előző, mégis Harry szemszögéből írja le a történteket, ami szerint még mélyebben átérezhetővé teszi a körülményeket. Még lesz egy visszatekintést a múltba, legalábbis úgy számolok vele, de utána érkezik a történet lényegi részre, remélem szeretni fogjátok!

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, voteot illetve kommentet, csodálatosak vagytok!

Legyen további gyönyörű napotok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady 


Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.


~Mi a lélek? Az agy és az idegrendszer működése. Ez lassankint fejlődik, még a születés előtt az illető szervek fejlődésével kapcsolatban s a halál pillanatában teljesen megszűnik. Véges - halandó.~

Bartók Béla


Visszaemlékezés: 

Harry Styles~

Vigyorogva futottam le a lépcsőn ugyanis mérhetetlen izgalom támadt bennem a mai nappal kapcsolatban. A szívem hevesen dobogott, míg kezeim kisebb remegést mutattak amiatt, mert találkozóm volt Adeline-al. A lány teljesen elvette az eszem, mindannak ellenére, hogy egészen eddig nem gondoltam rá hasonlóképpen, csak azután, hogy belenéztem abba a gyönyörű szemébe, ugyanis akkor hatalmasat dobbant a szívem. Megbabonázott az, ahogyan viselkedett, amint kiejtette a szavait sőt még a mérhetetlen fantáziája is. Elképesztőnek tartottam, hogy rátaláltam, ezt az érzést pedig semmiért nem cseréltem volna el. 

-Harry, drágám megtennéd, hogy ezeket elviszed Rochester-be?-vetette fel édesanyám, amint beértem hozzá a konyhába, és néhány cipős doboz felé intett kezével. Hirtelen megtorpantam, és nagy szemekkel meredtem rá, majd az órára. Fejben azalatt a rövid idő alatt számtalanszor lejátszottam magamban a lehetséges válaszokat és a következményeket. Rochester nem volt messze London-tól, bár még így is legalább háromnegyed órával számoltam, az ott lévő ház megtalálása legalább tizenöt percet vett igénybe, majd kikeveredni a városból és hazajönni megint ennyi idő, ha csak nem ragadok dugóban. 

Mélyet sóhajtottam. 

-Nem tudtam, hogy a homlokomra van írva az, hogy árukihordó.-motyogtam, mindannak ellenére, hogy egészen eddig segítettem anyának, ha cipő házhoz szállításáról volt szó, hiszen nem mindig dolgoztak a saját emberei, hétvégén pedig egyáltalán nem. 

𝐀𝐔 𝐑𝐄𝐕𝐎𝐈𝐑-Búcsú (𝓗.𝓢) -Befejezett-Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt