❝ -Emlékszel rám?-kérdeztem sejtelmes mosollyal, miközben áthatóan figyeltem Őt. Íriszei nagyra nyíltak a benne felgyülemlő ijedtségtől-Én vagyok az a lány, akit átejtettél.-szóltam, majd kinyújtottam felé a karom, amely áttetsző volt, ugyanis még c...
Meg is hoztam a harmadik fejezetet, amely egyre több teret enged a főszereplőinknek és annak a feltételezésnek, hogy Adeline halála nem csupán véletlen műve volt. Nagyon remélem elfogja nyerni a tetszéseteket, s ha így lesz valamilyen módon visszajeleztek nekem. Sokat jelentene ♡
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket! Csodálatosak vagytok!
Legyen további gyönyörű napotok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Mindenki elől menekülni kell, mert bármilyen bizalom átveréssel és fájdalommal jár. Akkor is, ha nem.~
Sándor Erzsi
Visszaemlékezés:
Adeline Webster~
Egy könnyed mozdulattal vettem le a szekrényemen lévő lakatot, másodpercekkel később pedig sikeresen ki is nyitottam annak ajtaját, hogy mihamarabb hozzáférjek a könyveimhez. Ajkaimat egy vonallás préselve válogattam a tárolóban majd amint ráakadtam a szükségesnek vélt tárgyra, azonnal kiemeltem azt onnét. Mihelyst becsuktam a nyílászárót kissé megugrottam, ugyanis egy éberen figyelő smaragdzöld szempár tekintett vissza rám. Harry amint észrevette meglepettségemet elmosolyodott, nemsokkal később csendesen üdvözölt. Viszonoztam neki a kedvességét, majd magamhoz fogva a jegyzeteimet, én is oldalammal a szekrényeknek dőltem, éppen úgy, ahogyan Ő tette.
-Lenne egy kérésem.-szólalt fel percekkel később. Összevontam a szemöldökeimet, majd elhúzva a számat, kíváncsian bólintottam neki, miszerint nyugodtan folytathatta-Nos, tudnál segíteni a fizikában? Csak, mert nem állok valami fényesen a tárgyból és...-tovább mondta volna, azonban feltartottam a kezemet, így félbeszakítva.
-Szóval ezért volt az a tegnapi megfigyelés nemde?-kérdeztem kissé csalódottan, ugyanis azt gondoltam talán tényleg a társaságomra vágyott, pedig mindössze a segítségemre volt szüksége és ezt a megoldást választotta, hogy megpuhítson.
-Rosszul hiszed.-rázta meg a fejét-Mindössze csak szeretnék veled egy kis időt tölteni, így vegyíthetnénk a jót a hasznossal.-húzta ajkait féloldalas mosolyra, amely görbülettől erősebben kezdett verni a szívem. Lesütöttem a szemeimet, pillanatokkal később megpróbáltam elmenni mellette, viszont nem hagyta, hogy ez megtörténjen-Komolyan mondom, Adeline. Örülnék, ha találkoznánk... mondjuk a könyvtárban, órák után.-ajánlotta. A kezemben tartott lapokra néztem, majd megrántottam a vállamat jelezvén, még nem döntöttem el mit is fogok tenni.
