❝ -Emlékszel rám?-kérdeztem sejtelmes mosollyal, miközben áthatóan figyeltem Őt. Íriszei nagyra nyíltak a benne felgyülemlő ijedtségtől-Én vagyok az a lány, akit átejtettél.-szóltam, majd kinyújtottam felé a karom, amely áttetsző volt, ugyanis még c...
Hosszúnak tűnő kihagyás után meg is érkeztem az ötödik fejezettel amely igaz szerintem nem lett annyira tartalmas, mint az előzőek, de előkészíti azt a történést, amit a könyv elejéből megtudtunk. Bízom benne, hogy tetszeni fog nektek a rész. Sokat jelentene néhány visszajelzés!
Nagy-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg voteot, kommentet és megtekintést, egyszerűen csodálatosak vagytok!
Legyen további gyönyörű napotok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És akarta, hogy ő szeresse. A szívét akarta. Akarta ezt a férfit, aki ismerte a szerelmet, aki tudta, mi az odaadás és a kötődés.
Sherrilyn Kenyon
Visszaemlékezés:
Adeline Webster~
Minden egyes másodpercben, amit a velem szemben ülő kedves mosollyal kémlelő fiúval töltöttem sokkal szebbé varázsolta az életemet. Mintha csak azért küldték volna hozzám, hogy boldogságot hozzon a kusza mindennapjaimba, annak ellenére is, hogy mostanság talán még nehezebb kezdett lenni minden. Igaz, azóta az ominózus pillanat óta nem érzékeltem, hogy valaki követett volna a házunkig, de azért olyan óvatos akartam maradni, amennyire csak lehetett. A pulzusom egész idő alatt, míg hazafelé mentem a tegnap folyamán, sőt még a ma reggeli indulásomkor is az egekben volt, talán nem is alaptalanul. Rettegtem, hogy valaki bántani akart, bár megeshetett, hogy mindössze csak paranoiás voltam.
-Mit tervezel a gimi után?-nézett fel rám smaragdzöld szemeivel a göndör, nemsokkal később bekapta a villáján lévő csokis süti egy darabkáját. Hasonlóképpen tettem én is, közben megrántottam a vállamat, miszerint valójában fogalmam sem volt.
-Szeretnék gyerekekkel foglalkozni.-motyogtam magam elé, mert attól tartottam, hogy Ő is éppen úgy ki fog nevetni, ahogyan mindenki más tette, mikor említésbe hoztam a terveimet. Amikor viszont felvezettem rá tekintetemet és rájöttem, érdeklődve figyelt tovább, folytattam a terveim boncolgatását-Megfordult a fejemben az, hogy óvónő leszek, esetleg gyermekpszichológus, mert jól kijövök a kicsikkel, emellett pedig imádok velük törődni.-magyaráztam, mire talán még szélesebben kezdett el vigyorogni a szemben lévő rossz fiú, aki megeshetett nem is volt olyan szörnyű, mint képzeltem. Már lassan negyed órája ültünk a cukrászdában és talán egy percre sem hagytuk abba a beszélgetést.
