❝ -Emlékszel rám?-kérdeztem sejtelmes mosollyal, miközben áthatóan figyeltem Őt. Íriszei nagyra nyíltak a benne felgyülemlő ijedtségtől-Én vagyok az a lány, akit átejtettél.-szóltam, majd kinyújtottam felé a karom, amely áttetsző volt, ugyanis még c...
Be is fejeztük ezt a valójában nem túl hosszú könyvet, amelynek szerintem inkább a tanulsága fontosabb, mintsem a fejezetek mennyisége. Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket!
Köszönöm szépen azt, hogy itt voltatok velem, és együtt izgulhattuk végig Adeline és Harry történetét, amelynek a befejezése négy nagy fejezetre osztódik. Nem bírtam dönteni, emellett nem is akartam, hogy miféle véggel zárjam le a könyvet.
Bízom benne, hogy tetszeni fog nektek az egymást követő alternatív befejezések. Kérlek, ha időtök engedi jelezzetek vissza nekem valahogy! Sokat jelenten!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou télécharger une autre image.
~Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok - de nem igaziak. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám... de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.~
Müller Péter
Adeline Webster~
Magam elé bámultam hosszú órákon keresztül, miközben vártam a csodára. Arra, hogy Harry felébredjen, vagy mellettem teremjen éppen annyira átlátszó, hideg bőrrel rendelkező szellemként, amilyen én voltam. De időzhettem, nem történt semmi sem. A könnyeim először hangosan, majd egyre halkabban, mégis megállíthatatlanul száguldottak le az arcomon, mindvégig magamhoz ölelve a fiú élettelen testét. Ő jelentett nekem mindent. Ő volt mellettem akkor is, mikor más teljesen felhagyott a gyászolással, sőt mi több, az összes létező hibám ellenére is szeretett. Nagyon szeretett, én viszont nem tudtam megvigasztalni a valójában milliárdnyi darabkára törött szívét, emiatt folyamodott ilyesféle szörnyűséghez.
Megkellett volna beszélnünk. Elképesztően sok időt kellett volna töltenünk a mély szóváltásokra, még akkor is, ha egyébként gyakran megtörtént, ilyen mértékbe mégsem folytunk bele. Ezt pedig akkor sajnáltam meg a leginkább. Mert szükségem lett volna rá, és neki is rám, de képtelen voltam látni a fától az erdőt.
Óvatosan elemeltem a fejét nyakhajlatomtól, miközben még akkor is csodálatos vonásait kémleltem. A szívem megszakadt érte, és azért, mert észlelhettem olyan soha nem tapasztalható állapotban. Megkellett volna akadályoznom!
-Harry? Miért nem vagy a szobádban? Minden rendben?-hallottam meg a lépcső tetejéről az édesanyja fáradt és kissé aggódó hangját. Óvatosan a szekrénynek döntöttem a fiú fejét, majd mellé rogyva zokogtam fel, talán éppen egy időben a nővel, aki miután meglátta a halott fiát, sikított egyet és odarohant hozzá, hogy mellé térdelve próbálja meg felrázni.
-Annyira sajnálom, segíteni akartam!-néztem az édesanyára, aki hasonlóképpen húzta magához a göndör hajút, mint én nemrégiben. A testem remegett, éppen úgy, mint a szülőnek, aki hangosan kiabált a férjének, aki miután ezt észlelte nyomban lerohant. Talán rosszabbul reagált rá, akár a felesége, mert Ő elfehéredett és döbbent arccal támaszkodott meg az ajtófélfánál.
-Hívd már a mentőket!-kiáltott a nő, mindannak ellenére, hogy tudta, nem volt már remény. A kés, amely a fiú mellkasába fúródott túlságosan mélyen érte a testet, sőt mi több, a vér már nem csak a területet vagy a ruháját színezte meg, de a padlót is. Az anya pedig beletenyerelt, akárcsak én, később pedig a kiérkező mentősök. Akik képtelenek voltak mit tenni. Hasonlóképpen, mint én a kiabálásunk közepette. Hogyan magyaráztam volna meg neki, olyan szétesett lelkiállapotban, hogy nem biztos, hogy ismételten felébred?
Ismét csak vártam. Napokon majd heteken keresztül amelyből hónapok később évek lettek. Vártam, hátha visszatér, szélesen rám mosolyog, majd mély, rekedtes hangján az orrom alá dörgöli: Én megmondtam! Nem mondta meg. Végleg elkellett búcsúznom tőle, akárcsak neki nemrégiben tőlem.
A temetésen sok közös ismerősünk megjelent, és hitetlenül fogadták a történteket. Biztosak voltak benne, hogy miattam történt ez, mert ahogyan a valóságban is történt, úgy Harry az Ő szavaikban sem volt képes feldolgozni a hiányomat. Bárcsak elmondhattam volna nekik, hogy hallottam Őket, és igazuk volt, emellett képtelen voltam segíteni a fiúnak. A szerelmemnek. Az egyetlen félnek, aki végre megdobbantotta a szívem, majd a halálával a sírba is zárta. Abba, amely éppen az enyém mellett feküdt mintha csak a sors akarta volna úgy. A szüleink egymás vállán zokogtak, később az enyéim elmondták azt, mikor náluk jártunk, és akkor Harry kiejtése szerint látott engem, és beszélgettünk is. Döbbentek, hitetlenek és kétségbeesettek voltak, amint a fiút háborodottnak titulálták, mert képtelen volt elfogadni az én távozásomat.
Vajon azért nem láttuk egymást évekkel később sem Harry-vel, mert Ő a Mennyországba került, ahelyett, hogy a Földön ragadt volna velem? Fentről nézhette azt, ahogyan az idők végezetéig fel s alá sétálgattam országokat bejárva mindig visszatérve a közös kiindulópontunkhoz és a sírunkhoz? Hiányozhattam neki? Mert nekem Ő nagyon hiányzott, és mindig is fog, míg világ a világ, és bár tisztában voltam azzal, hogy búcsút kellett volna mondanom a közösen eltöltött időnek, képtelen voltam rá. Ugyanis Ő volt minden amire csak vágyhattam, és ahelyett, hogy megmentettem volna, mély önsanyargatásba, majd öngyilkosságba kényszerítettem mindenféle akaratom ellenére. De minden fájó dolog ellenére Ő volt az, aki megmutatta nekem, a szerelem néha nagyobb kínokat rejt, mintsem boldogságot annak ellenére is, hogy csodálatosak kezdődik...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
