❝ -Emlékszel rám?-kérdeztem sejtelmes mosollyal, miközben áthatóan figyeltem Őt. Íriszei nagyra nyíltak a benne felgyülemlő ijedtségtől-Én vagyok az a lány, akit átejtettél.-szóltam, majd kinyújtottam felé a karom, amely áttetsző volt, ugyanis még c...
♡ Alternatív megoldások 4/4. Remélem tetszeni fog nektek ♡
Ez a fejezet VanneyG érdeme, ugyanis az Ő ötlete alapján készült, emiatt szeretnék neki hatalmas köszönetet mondani sőt mi több, neki ajánlom ezt a részt. Bízom benne, hogy kedvelni fogod, Mademoiselle! ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~A szerelemben mindig van egy ketyegő óra, mindig van visszaszámlálás. Nem elég csak szeretni valakit. Időben kell érkezni.~
A nagy pénzrablás c. film
Adeline Webster~
A mellkasom erősen emelkedett fel s le, miközben ziláltan ültem fel az ágyamon, és sírtam fel halkan, remélve a mellettem fekvő férfit nem ébresztem fel. A szívem csaknem kitörni készült a mellkasomból, mialatt az álmom képkockái ismétlődtek a szemeim előtt. Mindent megtettem volna annak érdekében, hogy ne lehessen valóságos az, ami az ábrándban született meg.
Szomorúan a mellettem felvőre néztem, kinek kócos göndör haja szerteszét állt feje tetején, jellegzetes vonásokkal rendelkező arca kisimult volt, míg tetovált karja felém nyúlt, holott már nem lett volna hozzá semmi joga sem. Vagyis, hónapok múlva, a válóper lefolytatását követően nem lesz ehhez joga.
Lesütöttem a szemeimet, majd kikászálódtam az ágyból, hogy halkan lépkedve a gyerekszobába menjek, ahol a mi öt hónapos csecsemőnk aludt. Nagyot nyeltem, és akkor is pityeregve néztem az édes arcára, miközben rózsaszín takaróba bújtatott kis mellkasa fel s le emelkedett szundítása közepette. Harry és én négy éve voltunk házasok, ám a lányunk születését követően megromlott a viszonyunk, és úgy döntöttem, hogy válni fogok. Pedig tudtam, hogy mindent én rontottam el a felesleges veszekedéseinkkel és féltékenykedésemmel. Hiszen... már az első randink után is tökéletesen tudtam, soha senki sem lesz számára annyira fontos, mint én voltam már akkor, és ez fordítva is így volt. Egyetlen egy személyre sem tudtam úgy ránézni, mint Harry-re. Miért akartam mégis válni? Miért akartam elrontani és felforgatni a mi és a gyermekünk életét? Egészen eddig szépen megvoltunk és mélyen szerelmesen tengettük a mindennapjainkat. Viszont nekem a terhesség miatt mintha kikapcsolták volna a józan eszem. Féltékenykedtem, kifogásokat kerestem és összeesküvéselméleteket gyártottam, holott a férjem semmi okot nem adott rá.
Az álmom... az viszont felhívta a figyelmemet arra, amennyire is szerettem Őt, az életünk pedig mennyire múlékony volt. Nem bírtam volna elviselni a tudatát annak, ha abból egyetlen egy apró részlet is a mi életünket tükrözte volna... vagy halálunkat. Amint láttam az akkori fiú szemében kihunyni azt a mérhetetlen csillogást, amelyet a szerelmének köszönhettem, boldogtalanná váltam. Nem akartam az lenni, sohasem, azt pedig főként nem akartam, hogy Ő vagy a lányunk az legyen. Szerelmes voltam, mégis szükségem volt arra, hogy az ábrándom az első randink kiköpött másaként felnyissa a szememet, és megláthassam a fától az erdőt.
-Miért sírsz?-hallottam meg magam mögül egy mély, rekedtes végletekig fáradt hangot. A papírok beadása mindkettőnk számára komoly feladat volt. Sajnáltam, hogy ebbe kevertem Őt. Nem akartam neki fájdalmat okozni, akkor sem, ha egészen eddig a válást láttam a legjobb megoldásnak.
-Nem akarok búcsút mondani.-csuklott el a hangom, majd felé fordultam, letörölve az arcomról a sós cseppeket. Az előttem álló férfi összevonta a szemöldökét miközben az ajtófélfának dőlt és félmeztelen teste előtt összefonta erős karjait-Nem akarok búcsút mondani nekünk.-mutattam magunk közé, majd ismételten pityeregni kezdtem. Döbbenten és kissé aggódva nézett rám, miközben még akkor is láttam a tekintetében a kis kétkedést, de a kiolthatatlan szerelmet is, amelyet addigra már én is újra érezni kezdtem. Vagy nem tűnt el soha, csak kezdtem elveszíteni a fejemet?
-Te akartad a válást.-világított rá, majd lehajtotta a fejét. Tisztában voltam vele, hogy Ő nem szólt bele, számtalanszor hangoztatta, hogy képtelen lenne nélkülem élni és nem hajlandó beadni a derekát. Talán ezért is fájt annyira az álmom. Az abban szereplő fél sem akarta egyedül érezni a szerelmet.
-Tudom és...-kezdtem majd ismételten a babánkra pillantottam-Rádöbbentem, hogy ostoba voltam, amikor ezt erőltettem. Kérlek, ne haragudj, hogy annyit veszekedtem veled és felesleges fejfájást okoztam.-szégyelltem el magam teljesen, és elé állva meredten figyeltem a lábaimat miközben némán sírtam.
-Szóval nem akarsz már elhagyni?-kérdezte csendesen, mire megráztam a fejemet, Ő pedig szélesen elvigyorodott, és kitárta felém karjait amelyek közé minden habozás nélkül bújtam-Fogalmad sincs, mennyire örülök ennek.-motyogta nyakhajlatomba, másodpercekkel később pedig megéreztem könnyeit is. Szorosabban öleltem körül, és igyekeztem elfojtani a zokogásomat-Mi változtatta meg a véleményed?-vált el tőlem, miközben arcomra simította nagy tenyerét.
-Csak rájöttem, hogy az életünk túl rövid ahhoz, hogy hibákat halmozzunk fel. Engedek végre a szívemben felgyülemlett szerelemnek és nem akarok többé ellenállni.-ráztam meg a fejemet, ezt követően engedtem, hogy közel hajolva hozzám hosszú csókra hívja ajkaimat. Nem vágytam másra tovább, csak arra, hogy együtt legyünk végre egy család, veszekedés és fájdalom nélkül-Nagyon szeretlek.-néztem csodásan csillogó smaragdzöld szemeibe, amelyek éppen olyan szerelmet tükröztek vissza rám, akárcsak az első randevúnk után.
-Nagyon szeretlek, Ad! Szeretlek titeket.-nézett fel a kislányunkra, aki akkor is nyugodtan aludt, nem is sejtve micsoda egyenetlenséget simítottunk ki a családunk életében.
Boldog voltam, hogy visszavontuk a válást, sőt mi több, képesek voltunk megbeszélni a problémáinkat még akkor is, ha a saját oda nem illő gondolataimat egy álomnak kellett eltűntetnie, s ráébresztenie arra, mennyire is szerelmes voltam egész eddigi életemben...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
