Letters to my senior crush [yoonmin] [befejezett]

Chapter 32

32. fejezet

"Shh... Minden rendben van." Jimin az arcát Yoongi mellkasába temette, miközben ölelkeztek. A könnyei miatt vizes lett az idősebb ruhája. Fogalma sem volt arról, hogy miért kezdett el a másik sírni, és őszintén, Jimin sem tudta az okát. Néha előfordult az ilyesmi... Yoongi szorosabban ölelte magához.

"Rendben vagy, Jimin." Jimin hirtelen remegni kezdett. "Jimin..." Yoongi megpuszilta a feje tetejét, miközben próbálta lenyugtatni a fiút. "Jól vagy, bébi..." Érezte Jimin bólintását. "Ja..." Egészen addig maradtak abban az ölelkezős pozícióban, amíg a fiatalabb sírásából szipogás nem lett. "Mi történt, bébi? Csak a mosdóba mentem, amikor visszaértem már pityeregtél."

Már a vacsora után jártak, Yoongi szobájában pihentek le, "Ne-nem tudom, cs-csa-csak néha meg-megtörténik." Yoongi a homlokát ráncolta mielőtt végig simított Jimin arcán. "De az anyukám a-azt mondja, vegyek be gyó-gyógyszereket, viszont nem t-tudom mire valóak." Yoonginak belefájdult a szíve.

"Nincs rajta az üvegen?" Jimin bólintott. "Az anyukám mindig le-leragasztja sárga szalaggal, hogy ne tudjam elolvasni. Nem akarja azt, hogy tudjam." "Már kérdezted őt erről?" A fiatalabb még egyszer igenre rázta a fejét. "Azt mondta azért kell bevennem őket, mert az orvos szerint kell. Úgy gondolja, szomorú lennék, ha megtudnám." Yoongi megrázta a fejét egy sóhaj kíséretében.

"Ez nincs rendben Jimin, ez a te tested. Tudnod kéne, hogy mit csinálsz vele, illetve hogy mi történik vele. Nálad van az üveg?"

"Mhm, a tá-táskámban van."