Letters to my senior crush [yoonmin] [befejezett]

Chapter 8

8. fejezet

"Nem szoktam ilyen későn hazamenni... Nem tudom, hogy mit fog ehhez szólni az anyukám." Yoongi lágyan elmosolyodott, majd egy kicsit megdörzsölte Jimin belső combját a kezével. "Köszönöm az estét, örülök, hogy nem kellett egyedül lennem." Őszintén, ez inkább szórakoztató volt az idősebb számára. Nagyon jól tudta, hogy sok embernek tetszett, de Jimin... nagyon szerelmes volt.

És olyan egyértelművé tette ezt Yoongi számára, aki néha rosszul érezte magát amiatt, hogy csak azért piszkálta a fiút, hogy lássa a vörös arcát, és a reakcióját. Az, ahogy elnézett Yoongiról, és ahogy nem jött ki egy rendes szó a száján, dadogás nélkül.

Szegény Jimin.

Yoongi csak egy menő végzős, aki játszott vele.

"Pe-persze, cs-csak hívj, ha ne-nem a-ak-akarsz magányos le-lenni," motyogta. "Rendben." "Sz-szia" "Szia Jiminie." Jimin kiszállt az autóból, majd kinyitotta a bejárati ajtót.

Az, hogy Yoongi lakásán maradt hajnali kettőkor, olyan volt, mint egy álom. "Jimin-ah!" volt az első dolog amit hallott amikor hazaért. "Azt mondtam legkésőbb tízkor gyere!" "D-de anya," nyafogott Jimin.

"Hazahozott, szóval nem sétálgattam egyedül a sötétben, nyugi." Az anyukája bólintott és átölelte Jimint. Megpuszilta a pufi arcát, és jó éjszakát kívánt mielőtt megcsípte, ahogy mindig is tette. Jimin kapott egy üzenetet Yoongitól, aki ugyanazt mondta, mint az anyja.

Jó éjszakát kívánt az idősebbnek, majd mosolyogva elaludt, furcsa érzéssel a hasában.