Letters to my senior crush [yoonmin] [befejezett]

Chapter 7

7. fejezet

Yoongi beleütött a Jimin melletti szekrénybe, ezzel elérve, hogy a fiú hátra ugorjon. Nagy szemekkel bámulta a magasabb férfit. Jimin becsukta a szekrényét, és még mielőtt elfuthatott volna, Yoongi megragadta őt a derekánál. 

Jimin nyafogott.

"Most nem futhatsz el, Jimin-ah." Egy sóhajtás kíséretében adta fel a próbálkozást. "Eljössz velem enni valamit? Majd hazaviszlek." Jimin az ujjaival játszott, miközben a cipőjét nézte. 

Ők ketten alig beszéltek, és Yoongi már is elhívta őt valahova?

"Nézz rám."

Jimin ránézett, viszont nehezére esett a szemébe pillantani. "Gyerünk. Te mondtad, rossz, hogy ilyen ritkán látod közelről a szemeim. " Jimin végre belenézett a szemébe.  Annak ellenére, hogy hűvös és durva tekintete van, a szemei megmelengették Jimint.

"Látod, nem vagyok ijesztő." mosolygott Yoongi, majd megfogta Jimin kezét. Jimin feltekintett az idősebbre ahogy próbálta tartani a gyors tempóját, néha még futnia is kellett egy kicsit. "Um- Hova megyünk?" 

"A házamba."

Jimin majdnem megfulladt.

A semmin.

"A társaságom leszel, mert csak akkor nem eszek egyedül, amikor a barátaimmal megyünk valahova." "Péntek van... Miért nem mész a barátaiddal?" kérdezte Jimin, ahogy beült Yoongi drága autójának anyós ülésére. 

Jimin úgy érezte, nem érdemli meg, hogy Yoongi járművében üljön, ilyen közel hozzá. 

Yoongi az egyik kezét Jimin combjára rakta. A rózsaszín fiú csak még jobban elpirult. "Fáradt vagyok. Nincs most hozzájuk kedvem, plusz mivel péntek van, valószínűleg elrángatnának valami hülye buliba." Jimin lerakta a kezeit a combjai közé. "Akkor... ho-hogyan akarod eltölteni a péntekedet?"

"Veled. Ma magányos lennék. Velem maradnál?"