Letters to my senior crush [yoonmin] [befejezett]

Chapter 42

42. fejezet

"Úgy nézel ki, mint egy halott." Jimin mérgesen nézett Taehyungra. "Egész nap fent voltam. Csak akkor csukódtak le a szemeim, amikor pislogtam. És kétlem, hogy olyan gyakran csináltam volna." Taehyung felvont szemöldökkel kérdezett rá a dolog miértjére.

"Maradjunk annyiban, hogy hajnali négyig teljesen izgatott voltam, az maradék két órában pedig elég depresszív lett a hangulatom."

Hoseok felkuncogott. "Valaki bipoláris."

"Ez egyáltalán nem vicces," ütötte meg a fejét Seokjin.

Jimin Yoongira nézett. "Vigyél haza, kérlek." Yoongi gondolkodás nélkül bólintott, majd elvette Jimin táskáját a fiútól.

"Később találkozunk," köszönttel mindenkitől, akik az asztalnál ültek, mielőtt megfogta Jimin kezét, aki sírva követte az idősebbet. "Oh, istene- miért, miért Jimin? Miért sírsz ennyit? Nem voltál ennyire depresszív a múltkor. Történt valami?" Jimin megrázta a fejét.

"Én, se-semmi sem változott. Csak több időt töltök ve-veled. És most valószínűleg má-máris meg-meguntál engem." Yoongi szintén nemre rázta a fejét, miközben megállt. "Egyáltalán nem untalak meg Jimin, egyszerűen csak aggódok érted. Azt szeretném, hogy boldog legyél." "Ne-nem vettem be a gy-gyógyszereimet ma reggel." vallotta be a fiatalabb.

"Miért nem?"  "Nem tudom, csak nem akartam." Yoongi felsóhajtott. "Nálad van most a gyógyszered?" Bólintott. "Rendben. Akkor gondolom hozzám megyünk most, hm?"

"Mhm."