🏵Hatodik rész🏵

535 57 2
                                    

Rendong pov.
A napjaim Gusu–ban fantasztikusan teltek. Sokat tanultam és szinte azonnal Lan Qiren mester egyik kedvenc diákja lettem. Apámat hamis levelekkel nyugtattam az állapotomról, amiért azóta is furdall a lelkiismeret. Ami pedig a szobatársamat illeti, mindenben segít nekem és olyan kedves hozzám.
– Köszönöm a segítséget  Zu Yang ma is. – mosolyodtam el.
– Szeretek segíteni. Neked pedig főképp Fei Ji. — mondta rám mosolyogva, mire elpirultam.
– Szép vagy, amikor mosolyogsz. És most már régóta ismerjük egymást, tegeződjünk. Hívj A–Yang–nak. – mondta és egy puszit nyomott a homlokomra. Amint kiment a szobából hátra estem az ágyon és elpirulva gondoltam rá vissza. Ez az érzés, amit A–Yang iránt érzek egy jó ideje nem puszta osztálytársi viszony. Csak nagyon félek elmondani neki mert mi van ha ő nem így érez?

***

Órák után leültem egy kicsit a kertben és alig vártam, hogy lemenjen a nap. Imádom itt a naplementét. Annyira otthon érzem itt magam. Mind itt, mind a Lótusz kikötőben otthon érzem magamat, amikor pedig a házban vagyok, ahol születtem, úgy érzem mintha börtönben lennék.
– A–Ji! – hallom meg a hátam mögül. A–Yang volt az.
– Szia! Hogy ment a vívásóra? – kérdeztem kíváncsian.
– Jól ment. De már csak arra vártam, hogy téged láthassalak. – ült le mellém és ismét arcon puszilt. Persze én ismét elpirultam.
– A–Yang, te... – motyogtam.
– Elbűvöltél Fei Rendong, már az első pillanattól fogva, amikor megláttalak. Csak nem mertem szólni mert féltem, hogy te... – nem bírtam tovább és tőlem talán sosem várt hevességgel megcsókoltam őt, ezzel is megmutatva az érzéseimet. Először megdermedt, de utána lassan a tarkómra vezette a kezét és visszacsókolt, amitől megkönnyebbültem. Ez volt életem egyik leggyönyörűbb pillanata. A keze, ami a tarkómat simogatta nem mozdult. Az én kezeim pedig az izmos vállára csúsztak és ott maradtak. Pihegve váltunk el egymástól.
– Ezt vehetem egy igennek? – kérdezte vigyorogva.
– Már a kezdetektől fogva csak igent kapnál! Álmodtam erről a percről! – mosolyogtam, mire megsimogatta az arcomat és megpuszilta a szám sarkát. Jólesett ez a puszi  tőle.
– Akkor mostantól a párom vagy A–Ji! – mondta őszintén.
– Az vagyok A–Yang. – feleltem boldogan és újra megcsókoltuk egymást, mint egy pár.

Végzetes csere (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora