🏵Tizenötödik rész🏵

459 49 2
                                    

Lan Tairong pov.
Zokogva könyörögtem neki, nem eresztve anyát, hogy ne bántsa. Még ha igaz is amit mond, akkor is Jiang Wanyin nevelt engem fel és szeretem őt.
– Menj már onnan! – sziszegte dühösen.
– Nem! Kérlek! Ne öld meg anyát! Kérlek! – zokogtam. Hirtelen lépteket hallottunk. Fei Chu belökte a vázát a szekrény alá és mellém csapódott. Apa jött be az ajtón és, amikor meglátta anyát riadtan hozzánk futott.
– A—Cheng! Mi történt? – kérdezte aggódva.
– Lan klanvezető! Úgy röstellem, az egész az én hibám! Jiang klánvezető és a kedves fiuk engem köszöntöttek, amikor hirtelen megcsúszott és beütötte a fejét. – mondta Fei Chu.
– Így törtent, A—Feng? – kérdezte apa, mire nagy ijedtségemben csak bólintani tudtam egyet. Ezzel pedig eldőlt, hogy melyik oldalon állok. Apa felkapta anyát a karjába és az orvoshoz rohant vele, én pedig ott maradtam megsemmisülve.
– Helyesen döntöttél. Édes fiam.
– Én nem vagyok a maga fia! – kiabáltam.
– De az vagy! Be is tudom bizonyítani. Annak idején a bábaasszony megégette a karodat, az égés nyoma ma is megvan, nem igaz?
– Én...én azt hittem, hogy az egy anyajegy... - hebegtem és már folytak a könnyeim az arcomon.
– Nem anyajegy, édes fiam. Ha most segítesz nekem, akkor minden rendbe jön, mind a ketten megkapjuk, amit akarunk és aztán boldogan élhetünk, mint apa és fia. Csak annyi a dolgod, hogy segítesz nekem. – karolta át a vállamat. Mit tehettem volna, mindenem oda és mostmár csak ez az egy kiút maradt.
– Jó! De van egy feltételem! Nem bántunk senkit! És senkit sem ölsz meg! – mondtam komolyan rá nézve. Így biztonságban tudhatom a szeretteimet.
– De hát... – most ő hebegett.
– Ha ezt nem tartod be, mindenkinek elmondok mindent! – mondtam komolyan, mire idegesen felhorkantott és megadóan biccentett egyet. Így kicsit megnyugodtam.
– Legyen! Most megyek! Meglátogatom A–Ji–t. – mondta mire bennem felvillant egy kérdés.
– Várj! Ha én vagyok a te fiad, akkor Fei Ji...– suttogtam.
– Mit hittél? Mit csináltam a fiukkal? — mondta felvont szemöldökkel és ezzel megadta a választ. Nem csoda, hogy a szüleim jobban szeretik Fei Ji–t, mint engem.

Végzetes csere (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora