Végzetes csere (Befejezett)

🏵Negyedik rész🏵

"10 évvel később"

Rendong pov.
– Szóval így húzzuk meg az ékezetet és így áthúzzuk. – mutattam a szépírást Tairong—nak, aki csak lemásolta a mozdulataimat és máris tökéletesen ment neki.
– Hogy lehet, hogy te elsőre megjegyzel mindent? Nekem soha sem megy semmi! – duzzogott megint. Elnevettem magamat és letettem az ecsetet.
— Azért mert téged sosem érdekelt a kultiváció! Tudom, hogy utazni szeretnél. — mondtam mire álmodozva felnézett az égre. Hát igen, két kultivátor klánvezető gyerekétől a minimum, hogy kultiválást tanul, de Lan Tairong–ot ez sose érdekelte. Titkon arról álmodott, hogy felfedező lesz. Itt volt az otthona, itt voltak a szülei, de mégis, a szíve folyton máshol járt neki.
— Csak képzeld el! Hajóra szállnék és áthajóznék a nagy vizeken messze nyugatra! Átkelnek a mongol szteppéken és a perzsa sivatagon! Vagy elmennék a kereskedőkkel egészen a messzi országokig! Annyira csodás lenne! Te is velem jöhetnél! – kellt fel és megpördült mintha ezzel elrepülhetne.
— Valóban vérpezsdítően hangzik, de tudod, hogy én milyen vagyok. Amíg te kalandolzol és izgalmakat keresel, én az otthon békéjét és a könyvek világát szeretem. Nézd! Ezt a verses kötetet az apádtól kaptam! – mutattam a szép könyvet. Jiang klánvezető és Lan klánvezető már olyanok nekem, mint a saját szüleim. Persze sosem tagadnám meg az apámat, akinek sosem mondtam el, hogy korrepetálom az úrfit. Azt is megtiltotta, hogy a Lótusz kikötő közelébe menjek. Szeretem, de olykor nagyon furcsa. Sosem mesél a gyerekkoromról, főleg arról nem mikor kisbaba voltam. Azt hiszi, hogy inaskodni járok egy pénzes családhoz. Mivel fizetik nekem a korrepetálast.
– Fiúk! Kértek levest? – lépett be Jiang klánvezető egy tálcaval.
– Igen! – kiáltottuk és le is ültünk. Jiang klánvezető isteni levest tud főzni a nővére receptjével. Sajnos ő már nem él, de van egy bátyánk, Jin Ling. Tűzrőlpattant, mint Jiang klánvezető, de sokat van velünk. Folyton azt mondja, hogy idősebbként az a dolga, hogy mindent megtanítson nekünk.

– Jut eszembe! A–Ji! Ezt a férjem küldi neked! Hálából a sok éves korrepetálásért! – nyújtott át egy papírt. A Gusu Lan klán pecsétje volt rajta, egy meghívó. Ilyet a jövőbeli diákoknak küldenek.