Végzetes csere (Befejezett)

🏵Huszadik rész🏵

Fei Rendong pov.
Még apa is lefagyott, amikor Lan Feng összerogyott Lan Xicheng karjában. Szegény úgy ölelte, mintha már meg is halt volna, de Lan Feng mellkasa lassan emelkedett fel s le, vagyis élt. Apa kirohant volna, de A—Yang ráugrott és elkapta.
Az őrök elvitték, a szolgák pedig gyorsan hívtak orvost, aki ellátta Lan Fenget. Bevitték a szobájába és Lan Xicheng gondosan betakarta őt.
– Xicheng... – hallatszott az ajtóból. Wei Wuxian Jiang Chenget segítette be az ajtón.
— A—Cheng! — rohant oda hozzá Lan klánvezető és segített neki leülni.
– Wei Ying elmondott mindent. Hogy van A–Feng?
– Jól, fel fog épülni. Gondolom azt is elmondta, amit Fei Chu mondott. Nem tudom, hogy igaz e, de...
– Igaz. — mondta Jiang Cheng szipogva, mire mind ledermedtünk.
– Mi?
– Nézd meg A—Feng karját! Van rajta egy égésnyom. Fei Chu fiának a karját égette meg a bába. – mondta sírva, mire Lan Xicheng megnézte Lan Feng karját. Mi is kíváncsian hajoltunk oda. Ott volt a karján egy apró égésnyom. Ha A–Yang nem tart valószínűleg elájultam volna. Ez nem lehet igaz!
— Akkor... — állt fel Lan Xicheng és rám nézett. — A–Ji... Te...
– A—Ji, a ti fiatok. — mondta ki mindenki helyett Wei Ying. Lan Xicheng megsimogatta az arcomat, majd szorosan megölelt. Mint mindig, elöntött a melegség és a biztonságérzet, de végre tudtam, hogy miért, mert ő az igazi apám.
– Kisfiam... — szipogta.
— A—Ji... – suttogta Jiang Cheng, mire odarohantam hozzá és őt is átöleltem.
— Anya! — szipogtam.
— Minek hívtál?
– Anyának! Mindig olyan voltál hozzám, mint a tulajdon anyám és mostmár tudom miert, mert te vagy az anyám! — szipogtam. A fejemet simogatta és nyomott a fejemre egy puszit. Az ő ölelése is épp olyan meleg és szeretetteljes volt, mint Lan Xichengé.
— Mi lesz most az ap...vagyis Fei Chuval?
– Még nem tudjuk. – mondta Lan Xicheng. Jiang Cheng még mindig szorosan ölelt és a hajamat simogatta.
— Meg fogják ölni?
— Nem biztos, de mindenképpen meg kell fizetnie azért, amit mindannyiunkkal tett! - mondta komolyan.