Végzetes csere (Befejezett)

🏵Első rész🏵

Xichen pov.
Épp előkészítettem a fürdőt az édes kis tünderémnek, amikor megláttam, hogy kint ül az asztalnál. Hatalmas pocakja kidudorodik a lila ruhája alól.
– A–Cheng! Mit csinálsz idekint? Az ágyban kéne lenned!
– Terhes vagyok, nem beteg!
– De tél közepe van! Még megfázol!
– Csak elolvasom ezt a levelet és megyek! Jin Ling most nehezen boldogul a klánvezetőként, én pedig most nem tudok segíteni neki.
– Igen mert te 9 hónapos terhes vagy! A gyermekünk ott van a hasadban és hamarosan a karunkban lesz. – simítottam a nagy dudorra, amiből éreztük az apró rúgásokat.
– Nagyon ficánkol, eleven kisfiú lesz. – mondtam mosolyogva.
– Honnan veszed, hogy fiú lesz?
– Megérzés. – nyomtam egy csókot a fejére.

Fei Chu pov.
Grimaszolva néztem ahogy az a kettő ott ölelgeti egymást, mintha az életük maga lenne a tökély, pedig komoly szerepet játszottak a klánom lemészárlásában. Most meg mit tesz isten, gyermekük fog születni. Most Fei Chu néven élek, de egykor Wen Changwei volt a nevem. A Wen klán egyik utolsó élő tagja vagyok. A feleségem remélhetőleg szül egy fiút és akkor nem hal ki a Wen vér. Ahogy néztem őket, felfordult a gyomrom. Játszom a hűseges szolgát, amíg el nem jön a bosszú lehetősége.

***

Eltelt három nap és most egy kocsiban ülök Jiang Chenggel, aki mosolyogva néz ki a kocsiból es a hasát simogatja.
– Fei Chu!
– Igen Jiang klánvezető?
— Állítsák meg a kocsit! – sikitotta mire zihálni kezdett.
– Uram? – hajoltam hozzá tettetett aggódással.
– Istenem! Elkezdődött! – zihálta sírva. Biztos fájdalmai vannak, de hát úgy kell neki. Legszívesebben hagynám itt veszni a gyerekkel együtt, de inkább elvittem a mi házunkhoz. Már napok óta nem voltam otthon, de a házunk közel volt.
– Drágám! – jelent meg a feleségem, aki amint meglátta Jiang klánvezetőt felfogta, hogy mi a helyzet és segített neki besétálni a házba, majd lefektette és segített neki levezetni a szülést. Eltelt pár óra és Jiang Wanyin egy egészséges kisfiunak adott életet, majd a szülés után hozzám hajolt és megkért, hogy vigyen haza a kicsit Lan Xichen–nek. Ezt követően a fáradtság miatt elájult. Azt hiszem eljött a bosszú ideje, amire annyira vártam. Bevittem a kicsit az én fiamhoz, aki ma, korán reggel született meg és kivettem a kiságyból, a helyére pedig az újszülöttet tettem.