Végzetes csere (Befejezett)

🏵Ötödik rész🏵

Rendong pov.
Jól sejtettem, amikor apa meghallotta, hogy meghívtak Gusuba tanulni tajtékzott.
— Megmondtam neked, hogy nem mehetsz se Gusuba, se a Lótusz kikötőbe! Az lesz a legjobb ha iskolába se engedlek többet!
– Ne apa! Kérlek! Szeretek iskolába járni! Gusu életem lehetősege!
– Fejezd be! Lezártam a témát! Holnap elmész valami kereskedőhöz inasnak és addig haza se jössz amíg pénzt nem keresel! — mondta és elment, hogy lefeküdjön aludni. Én pedig eldöntöttem, hogy el se köszönök holnap.

***

Reggel írtam egy levelet és elindultam. Meg se álltam amíg el nem értem a köddel borított vízeséstől viszhangzó hegyeket. Azt sajnálom csak, hogy Lan Feng–től nem tudtam elbúcsúzni. Ahogy megérkeztem a kapuba még mindig ámulva néztem körbe—körbe és akkor tértem magamhoz, amikor az egyik kapuőr megállított.
— Ha csak nincs meghívód, nem jöhetsz be, kölyök. – mondta komolyan. Elővettem a papírdarabot és megmutattam a másiknak.
– A fiú személyes meghívottja Zewu—Jun–nak! – mondta meglepetten. Azonnal beengedtek és megmutatták, hogy hová menjek, de hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg.
— A–Ji! – futott felém Lan Xichen. Szorosan megölelt és magához szorított. Olyan biztonságban éreztem magamat a karjai közt, hogy ott akartam maradni örökre. Aztán megmutatta, hogy hol lesz a szobám. Meglepett amikor megláttam, hogy már ül bent valaki. Egy nálam talán egy évvel idősebb fiú volt. Olvasott valamit, majd amikor meglátott szélesen elmosolyodott.
— Zu Yang! Ő itt Fei Ji. Ő lesz az új szobatársad! Fei Ji! Ő itt Zu Yang, ha gondolod lehet a Shidi–d is. – mondta Lan Xichen majd ott hagyott minket.
– Szervusz! Először vagy itt? — kérdezte kedvesen és intett, hogy üljek le az ágyra. Megtettem és bólintottam egyet halványan mosolyogva.
– Igen, de régóta ismerem Lan Xichen—t es Jian Cheng–et. Te mióta vagy itt? – kérdeztem kíváncsian.
— Árva vagyok. Én itt nőttem fel. Rólad...rólad viszont azt hittem, hogy itt születtél.
– Én?
– Igen. Valahogy a Lanok nyugodtsága árad belőled. – mondta mosolyogva. Hihetetlenül szép mosolya volt és nagyon jóképű fiú volt.