🏵Huszonkettedik rész🏵

484 45 7
                                    

Lan Tairong pov.
A kezemet a csapott részre simítottam, majd ijedten rájuk néztem. Lan Xichen fújtatott. Jiang Cheng lefogta, mert nekem akart esni.
– Hogy mered?! Hogy mersz így hívni?! Tizenhat éven át....amikor mosolyogtál én nevettem! Amikor járni tanultál elkaptalak! Meg az eslő szavad is... – zokogta — Az volt, hogy "apa"! Aztán tizenhat éven át így hívtál engem! Hogy mersz ezek után "klánvezető"—nek hívni!? — üvöltötte, holott még a Felhők Védelmében álltunk. Nekem is folytak a könnyeim és csak néztem rájuk felváltva.
– A—Feng! Hívd őt apának! – mondta bíztatóan Jiang Cheng.
– Le...lehet?
– A—Feng! – nézett rám, mire kitört belőlem a zokogás és át öleltem őt.
— Apaaa! – sírtam.
– Nem mehetsz el. Te vagy a kisfiunk. – mondta komolyan.
— De... Fei Ji... – motyogtam.
– Mind ketten a fiaink vagytok! Mind kettőtöket szeretünk és mostmár mind a ketten velünk maradhattok. — simogatta meg a fejemet Jiang... Anya.
– Anya! – öleltem át őt is.
– Talán nem én szültelek téged, de én öleltelek, ha féltél, én takartalak be, ha fáztál és én adtam gyógypuszit, ha fájt valamid. Én az anyádnak érzem magamat. — puszilt ismét a hajamba. Ők a szüleim és senki más! Nem számít a vér! Azért akartam elmenni, mert szégyelltem magamat és, mert azt hittem itt már nem maradt semmim sem.
– Anya... Apa...esetleg...maradhatok?
— Hogyne maradhatnál!? Megtiltom, hogy elhagyj minket! – mondta Lan Xichen szipogva.
— Mindig a fiunk leszel, jöjjön bármi. — mondta anya komolyan.

***

Mind visszamentünk a lakrészekhez és ott láttam, hogy Fei Ji és Zu Yang egymás mellett álltak és amikor észrevettek odaszaladtak hozzánk.
– Lan Feng! Már féltünk, hogy elmentél. — mondta Fei Ji aggódva. Észrevettem a nyakukban lógó medálokat és azonnal megértettem a dolgot. Megöleltem Fei Ji–t.
– Sajnálom ezt az egészet.
— Ugyan! Én sose haragudtam. – mondta a hátamat simogatva.
— Amúgy is  mi már nem csak barátok vagyunk! Testvérek is! – mondta nevetve, mire én is felnevettem. A lelkem nyugodt volt és végre minden rossznak vége. Apa és anya körbeöleltek mindkettőnket. Most már biztos: Haza értem.

Végzetes csere (Befejezett)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant